Es ist immer der selbe Tanz nur eine andere Melodie. Keine ahnung was ich noch weiter schreiben soll...
Ez az idióta archaikus iroda berendezkedés, még véletlenül sem használtak sehol oldalra csúszó ajtókat, így aztán például ha a konyhában állsz az ételszintetizátor előtt, akkor a befelé nyíló ajtó kilincse úgy hátba kúr, hogy arról koldulsz, ugyanúgy mint a wc-ben, a mosdókagyló előtt állni életveszélyes, a kinyíló ajtó ott is bependeríthet akár a vécékagylóba, főleg, hogy olyan lendületes kollégák dolgoznak itt... igaz a belső tervezők azóta a Merkúr ércbányáiban rohadnak :) (na ez elég közhelyesre sikeredett)
Amúgy micsoda karriert futhatnak be egyes ágyasok, a cégnél évekkel ezelőtt takarítónőként kezdett, majd a cég háziasszonya lett, most meg már szertartás mesterasszony, és csak úgy lazán mellékesen talán még besúgó is (biztosan), hogy mikre nem vihetik nagy emberek ágyasai. Ez az említett személy nem is igazi ágyas, hisz ők a definíció szerint mindig is megelégedtek* azzal a szeretettel és szerelemmel (amit kaptak), hogy ilyen hatalmi villogtatásokra már nem kellene, hogy igényük támadjon. (főleg nem ilyen nyíltan) *(vagy meg kellett, hogy elégedjenek) (ezek szerint nők irányítják a világot?)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.