Flandry futurisztikus jelenképei

Ma egy igazán teljes napon tudhattam magam mögött, igen valahogy így kellene élni. Túrázni voltunk. :)) Pont annyian amennyien befértünk a Blitz Springer Suborbitalba és már mentünk is, csupán ide a szomszédba a Rigel Kent, egy félig terra-formált világára. Azért még elkelt az oxigén maszk, és a termoruha, a -5 fokért nem rajongtak éppen a lányok. Egy szép vulkanikus vidéket választottunk, változatos flórával és faunával. Apropó fauna, hehe, már egy jó ideje vándoroltunk hegyen völgyön keresztül és egy szoros falán oldalaztunk, mivel lent egy befagyott tavacska végződött mocsaras partvonalba, amikor is az előre törtető Little Joe egy pillanatra visszahőkölt. Minden oka meg volt rá, a látvány valóban nem volt valami gusztusos. Egy kisebb mészárlásnak tűnt elsőre, kiontott bélmaradványok, friss vér mindenütt, mindenki egy hajnali közjátékra gyanakodott, talán egy helyi rágcsáló irtóval a főszerepben. Az áldozatból viszont nem sok maradhatott, de úgy ítéltük, hogy a ragadozó magával vonszolta, a környék egyetlen ösvényén, amit mi is használtunk és így akarva akaratlanul követtük a nyomokat. Közben sikerült felfokozni amúgy sem nyugodt kedély állapotunkat, amikor lent a völgy alján egy magányosan kóborló, (a környezethez genetikailag módosított és ezért hosszú távon instabil jelemmel bíró) kutyát pillantottunk meg, amint próbált feljönni hozzánk. Sietősre vettük a figurát:). Aztán nagy merészen átkeltünk egy patakon, a fölé ívelő, ingatak, helyi növényzetből összehordott tákolmányon. Mivel a patak józan kígyó módjára kanyargott, így elkerülhetetlenné vált még egy átkelés, amit végül elhalasztottunk. A gázlónál kialakított félig leomlott, de kisebb ugrással áthidalható, átkelő túlsó oldalától talán vagy tíz méterrel egy sötét tömeg hevert eléggé elütve a környezetétől. Mielőtt azonban ez tudatosult volna bennünk, a tetem mögül előkerült két kutya, nem lehetett tudni, hogy valami elől menekülnek-e, esetleg hozzánk akartak volna csapódni, vagy ezzel a csellel akartak a közelünkbe férkőzni ki tudja milyen bomlott idegi állapottól vezérelve. A patakon mindesetre nem nagyon tudtak átkelni, pedig szándékuk nyilvánvaló volt. A tetemet jobban szemügyre véve, arra a következtetésre jutottunk, hogy ez egy ottani erdőkben honos mindenevő és talán a fenti ösvényen talált darabok is hozzá tartoznak. Ezek után inkább hajlottunk arra, hogy vadorzók számlájára írjuk ezt, a magára hagyott, majd kimúlt célpontot pedig megtisztelték a kóborló módosított ebek. Mivel a lányok sem rajongtak az ötletért, hogy ebben az irányban haladjunk tovább, és közelebbi ismeretséget szerezzünk a tetemről, így visszafordulva egy kisebb kerülővel nagy ívben magunk mögött hagytuk azt a rejtelmes :) területet. A szép és háborítatlan táj, a létező , de minimális behatásai a civilizációnak, mind nyugtatólag hatottak ránk, és kihozták belőlünk a megfelelő erőtartalékokat. (amúgy Kate és vőlegénye Little Joe, Sili, nejem és jómagam vettünk részt ezen az amúgy nagyszerű vándorúton) A naplementével egyetemben értük el a túránk utolsó állomását. A kilátóhoz való meredek kaptatón tényleg otthagytuk erőnk végső morzsáit. Mindenesetre megérte, nem csak a látvány, de a kihívásoknak való sikeres megfelelés is kárpótolt az erőfeszítésekért. Elsőként rogytam le a csúcson, olyan zihálások közepette, hogy az oxigénmaszkhoz tartozó szűrő alig tudta pótolni az életet adó levegőt. Na innen lebotorkálni a szürkületből a sötétségbe, megfelelően zárta ezt a nagyszerű túrát. Sikerült a legrövidebb, de a legtöbb akadályokkal teletűzdelt régóta nem használt ösvényt választanunk. Szegény Little Joe, a túra vezetője, a lányok jól megszidták, egy ceruza lámpával nekivágni egy ilyen útnak, ahol így több idő ment el az akadályokon való mászkálással és út kereséssel, mintha a kiépített szerpentinen mentünk volna le. De hát ez így volt poénos:) .

  Mocskosan, sárosan, fáradtan hazaérve, majd egy kis energiával feltöltekezve még nekiindultunk egy névnapos rokonunkat felköszönteni, mivel csodálatosan tiszta eget mondtak a gigantikus városunk agglomerációjában lévő település fölé, így nem tudtam annak ellenállni, hogy ne vigyem el hobbimat megtestesítő  lencsés csillaglesőmet :)). Ezzel mindenképpen teljes sikert könyvelhettem el végre, azóta, hogy megvettem, ez volt az egyik legtermékenyebb megfigyelési nap. Üstököstől (Machholz) kezdve csillagködön és többszörös csillagrendszereken át, a leglátványosabb bolygóig sikerült minden kitűzött célt megfigyelnem. Teljes lelki felfrissüléssel sikerült így ezt a napot lezárnom.