"A támaszponton kívül emelkedtek az esti hideg levegőbe a gazdagok és hatalmasok még mindig impozáns villái, amik most üres héjak, elhagyatva, mint az egész bolygó, partra vetve a birodalom visszahúzódó áradása által. Egy két épületben csőcselék lakozott, amik alkalmakkor a támaszpont embereire támadtak és rabolták ki azokat. A városban lent a bűnözés uralkodott, és a bennszülöttek ledobták az idegen kultúrát, amit egykor hódolattal utánoztak. Nem messze a szórakoztató negyed nőtt ki fokozatosan a földből , széttöredező épületek az úttörő időszakból, emellett a bennszülöttek méhkas szerű agyagépületei, amiket felületesen más életformák igényeinek is átalakítottak. Utcák és sikátorok kanyarogtak a bárok, kuplerájok és tükörházak villódzó fényeik alatt. Habár a közlekedés nagyrészt gyalogosokból állt, a hangzavar fülsüketítő volt. Kelepelés, robaj, ordítozás száz különféle nyelven, zavaros, egzotikus zene töredékek, néha egy elfojtott kiáltás, vagy haragos morgás. Ugyanilyen letaglózó volt a testek, szemét, füst, parfüm és drogok szaga. Leginkább emberek voltak jelen, de egy csomó bennszülött, űrutazók, a legkülönfélébb fajok utazói keveredtek közéjük. "
(A Circus of Hells / Höllenzirkus
Poul Anderson)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.