Na megvolt ez az érdekes hétvége, nagyszerű élményekkel lettünk gazdagabbak. Valójában két csodálatos hölgy társaságát volt alkalmam élvezni ;), az egyik természetesen a feleségem volt. Úgy nézett ki, hogy Blanc Residenten nem nagyon törődtek az időjárás szabályozással, mocskos esős idő fogadott minket a székhelyen, és állítólag már vagy két hete eshetett folyamatosan, ottlétünkkor is csak órákra állt el. Szerencsére a koncert fedett helyen volt, ennek ellenére a dobhártya szaggató zene szerintem kétszer megkerülte a bolygót, olyan iszonyú teljesítménnyel adták le. A szálláshelyünkre nem lehetett panasz, habár az apartman érdekes módon egy légterű volt, viszont szintbeli különbség volt a két helyiség között, a nejemmel az emeleten (galérián?) laktunk, Minassis pedig az általunk nappalinak elnevezett lenti helyiségben rendezkedett be.
Másnap elindultunk Tamalra, rejtélyes okból nem kaptuk meg a közvetlen útvonalhoz a jóváhagyást, így az átlagosnál tovább tartott az út, mivel szinte a legtöbb útba eső rendszernél be kellett jelentkezni és navigációs uto-kalibrálás után tovább menni. Tamalon egy beltengert övező hegység lankás oldalán helyezkedett el a rokonom legújabb birtok szerzeménye, igaz az olcsóbbik oldalon, tehát nem a tengerre nézett. Viszont a látvány így is magával ragadó volt, az alacsonyan szálló felhőkbe burkolt tanú hegyek, a távolabb pöfékelő, csonka gúlát formázó vulkánok, a hajnali párát felszárító fehéren szikrázó "A" típusú nap melengető sugarai, az érintetlen de mégis idegen természet, békés harmóniát teremtett az átszellemült nézelődő lelkében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.