Mi a francnak dolgozik valaki, 120 évesen, ha végtelenül konzervativ, képtelen a megújulásra, rigolyáival, maradiságával a többieket csak az őrületbe kergeti, és mindezek mellett még átkozttul süket meg konok is, na most egy ilyen emberrel együtt dolgozni, még szerencse, hogy már csak részmunkaidőben, de végtelenül dühitő és elkeserítő. Pedig ha nem lenne olyan kibaszottul fursztrált, "ki ha nem én" "falkavezér" tipus, akkor pedig jó munkaerő lenne, mert precíz, nagy a tapasztalata, megfelelően az ember keze alá tud dolgozni, de nem ismeri fel, hogy ő már csak itt kiszolgálnia kéne bennünket, biztos, hogy nehéz öregkorra ezzel szembesülnie, de "az élet nem habostorta" :). Amúgy eddig még, aranyos kis (rohadt) lelkére való tekintettel, senki sem szembesítette a valósággal. A költözés amúgy is megrázta :), hogy én miért vagyok ilyen kárörvendő (?).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.