Az űr örök csöndjében, egy nap halvány fényében a sűrű Tejút előtt, eonok óta, lomhán, lassú pörgéssel rótták útjukat a kisebb, nagyobb formátlan testek. A szilikátos és kondritos őstestek a magas kor közönyösségével fogadták az aktív letapogató sugarakat. Vastag, finom porral befedett felszíneik akadály nélkül adták ki titkaikat, akár a legbensőbbeket is, miközben háborítatlanul gördültek tova láthatatlan égi útjaikon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.