"- .... de hát mi már léhák, korruptak és halálraítéltek vagyunk. Végül is életünk egyetlen célja egyedül a szórakozás, akármennyire is szeretnénk ezt eltitkolni azáltal, hogy megerőltetőnek és nagyra becsültnek állítjuk be. És úgy vélem ez még nem minden.
- De igen, az! - kiáltotta hirtelen.
- Ezt csak azért hiszi, mert az a szerencséje, hogy egy olyan társadalomhoz tartozik, ami előtt még elvégezendő munka áll. Mi a földi arisztokraták, mi csak élvezzük az életet, ahelyett, hogy élveznénk azt amit csinálunk, és ezek között egy egész kozmosznyi különbség van.
"Elbutulásunk nagysága nyilvánvaló..."
"...túlságosan bölcsek lettünk, egy kicsit tanulmányoztuk a pszichodinamikát vagy talán csak olvastuk a történelmet..."
"...ez volt a civilizáció indián nyara... nincs még egy olyan bolygó ami ilyen szépet és varázslatosat tudna alkotni. És most ennek a késői időnek is a vége van. Az ősz már előrehaladott. Az éjszakák hidegek, a levelek leesnek, az utolsó menekülő madarak kiáltanak egy színtelen égboltról. Mégis, - mi, akik látjuk a tél közeledtét, egyben látjuk azt is, hogy akkor fog eljönni, ha mi már nem leszünk... egy kicsit beleborzongunk, szitkozódunk egy kicsit, majd tovább folytatjuk játékunkat pár tarka, száraz levéllel."
...
"- Bármit csinálunk, egy unatkozó bürokrata megsemmisítheti egy tollvonással. Vagy nem?
- De igen, - mondta csupán Flandry"
Poul Anderson
Hunters of the Cave
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.