Eredetileg egy fősorozatbeli csillagnak volt egy szuper-Jupiter típusú kísérője, legalább 3000 földi tömegű glóbusszal. Egy ekkora óriás természetesen csillagszerű összetételű volt, főleg hidrogént egy kis rész héliumot, és egy pár cseppnyi más elemet tartalmazott.
Inkább hasonlított egy napra, mint például Jupiter. Utóbbi egy hatalmas légkör alatt majdnem teljesen folyékony. Könnyűfém kötésű, kontinens nagyságú darabok sodródtak ezen a felületen, de a szilárd tömeg legnagyobb része a magban koncentrálódott. A szilárd anyag lassú süllyedése, amit a hatalmas gravitáció okoz, energiát szabadított fel. A Jupiter így legalább akkora energiát sugárzik ki, mint amennyit a Naptól kap.
Nagyítsuk fel a testet 10 faktorral, és minden más megváltozik. A test izzó vörös; vagy folyékony, vagy gázból áll, ami borzasztó nyomás alatt van. A nehéz elemek amik a centrumig süllyedtek le, kvantum merevségig vannak összenyomva. Emiatt hihetetlenül merevek és rugalmatlanok. Egy ilyen glóbusz, egy normális csillag közelében kialakulhat, mivel a saját gravitációja szorosan tartja. A fény és napszél által szállított energia nem elég ahhoz, hogy a molekulákat elszabadítsa.
Hacsak.. .
Egészen közel, - csillagászati értelemben – tartózkodott egy óriási csillag, amiből szupernóva lett. Ez egészen véletlenül is történhetett, amikor megfelelő távolságban volt. Inkább valószínű, hogy a törpe és az óriás társak voltak, amik pont a jó pályán keringtek egymás körül. Második esetben a katasztrófa szétszakította őket, a tömeg elvesztése olyan hirtelen következett be, hogy a pár hatalmas sebességgel távolodott el egymástól.
Egy akkora intenzitás, ami milliárd nap összeszedett sugárzását rövid ideig tartalmazta, sokkal több mindenre volt még hatással. Betöltötte a teret gázzal, ami évezredekig sok fényéven át ködként volt látható, amíg a tágulás el nem vékonyította. Jól lehet, hogy a törpecsillag ebből a ködből valamennyit befogott, és így az első osztályba sorolt be.
Az óriási bolygó ehhez túl kicsi volt. A paraméterek nem illettek ahhoz, hogy egy második csillag alakuljon ki. Becsapódások és az izzó forróság elsöpörték a hidrogén és a hélium 90 százalékát. Plazmaként távoztak tova, amik a mag nehéz elemeivel mágneses mezőkön keresztül, léptek egymással kölcsönhatásba. Ebből kifolyólag a mag forgása drasztikusan lelassult, - ami szintén kirobbant szuper kompakt formájából egy normálisnak nevezhető állapotba. Ez a kitörés nem volt elég ahhoz, hogy a maradékot is elfújja. A szilikonból, nikkelből, vasból, széndioxidból, oxigénből, nitrogénből, uránból.. . álló gömb a következő időtlen időkre folyékony maradt.
Eközben a kisebb holdak, ugyanúgy, mint a kisebb testvérbolygók gázzá váltak. Három darab a legnagyobbak közül túlélte. A főbolygójuk zsugorodása közben egy új külső pályára sodródtak. Az ősköddel való súrlódás folytán (ami évezredekig fennállt) a mozgásuk akadozott. Ez a körülmény biztos hozzájárult ahhoz, hogy egy pár kisebb hold a bolygóra zuhanjon. Biztos, hogy ez alatt az égitest a napja felé vándorolt egy kicsit.
Miután minden stabilizálódott egy 0,48 Nap fényességű késői G típusú csillag alakult ki, aminek egyetlen érdekessége, az volt, hogy a fémtartalma nagyobb volt a korához mérten. Továbbá lett neki négy kicsi gyakorlatilag légkör nélküli bolygója, és az óriási bolygó maradványa, ami 1,1 csillagászati egység (~ 165 mill. Km.) átlagos távolságban 1,28 szabvány év alatt kerülte meg csillagát. Tömege a Föld 310 szerese volt, közepes sűrűsége 1,1 szerese – de a sűrűségét saját kompresszió alapján 7,2szeres szabvány G-re (nehézségi gyorsulásra) lehetett visszavezetni. A tengelydőlés 4 fok körüli volt. A tengelyforgás 15,7 szabvány napnak felelt meg.
A lehűlés következtében a kőzet gázokat izzadt ki magából, óceánok és egy ős légkör képződött. A kémiai evolúció beindult. Végül kialakult a fotoszintézisen alapuló élet és ez a fejlődés egyre felgyorsult. A Földhöz képest a legfeltűnőbb különbség a légkör 4,68 szoros koncentrációja volt tengerszinten, ami 33,7 szeres nyomást jelentett. Ezáltal a felszínt az üvegházhatás, úgy ahogy melegen tartotta, holott a nap besugárzása egy tizede volt annak, amit a Föld kapott a Naptól.
Poul Anderson R
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.