Micsoda jó kis hurcolkodásban volt részem tegnap. Eljött, eljött (na nem Joe Black) hanem a jóságos Jasper bácsi, az enyémnél kétszer nagyobb teljesítményű járgányával, mögötte egy himbálodzó antigrav raklappal valamint segédjével a hegyekből, hála nekik, sikerült megszabadulnuk két bútordarabunktól, és így gazdagítani tudtuk Otto von Lyra szuperértelmiségi rokonunk frissen szerzett lakását. Nálunk legalább csökkent a túlzsúfoltság. A lényeg viszont a városon való átszáguldás volt, Jasper ahogy a családi berkekben emlegetik úgy vezet mint egy vakegér, de olyan gyorsan mint egy mérgezett... mit neki vontatmány, szinte rajzfilmszerüen próbálta a raklap és rakomány az őrült iramot tartani mi meg mögötte le lemaradozva :))
a feleségem ma meg itt szenved, valószinüleg betegen negyven akárhány fokos lázzal, az ágy körül kicsapódó fehérjéket úgy szedegetjük össze negyedóránként és olyan krítyogáshoz? hasonló köhögéssel, rázza a hideg és én meg úszok a verejtékében
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.