igen újra itt, ugyan még mindig egy gravitációs kollapszus peremén kapaszkodok, mivel az élet egy rohadt hullámvasút,(bár ezzel ugyan nem mondtam semmi újat), és néha magamon is elcsodálkozom, hogy mennyire jól viselem, azt a valószerűtlen létbizonytalanságot, ami a munkaerőpiac kitaszított fantomjainak jár, bár a "jó magaviselet"-hez minden energiámra szükségem van, és az olyan periférikus dolgokra mint a blogírás már csak elvétve jön meg a kedvem, .... mindettől eltekintve az anyagiakkal még úgy ahogy el vagyok, -most szólj hozzá- kiraknak, de azok akik tudták, ismerték, értékelték a munkádat, felkérnek, hogy ha lehet, és ha másképp nem is, de a neten keresztül maradjak velük és a juttatást is megoldották a maguk szintjén (egy az egyben), tehát abszolute a modern időkkel harmonizálva nyomatom a távmunkát/home working-ot, (kár, hogy feketén)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.