(A kvadráns harmadik leggazdagabb, gazdaságilag igen stabil szektorába való utazásom során, két hölgy kellemes társaságát volt szerencsém élvezni .) Mire az utasszállító kompja felszínt ért velünk, már jócskán elmúlt a helyi éjfél, mivel nem kevesen voltunk rajta így még a csomagokra is várni kellett, szerencsénkre nem mi voltunk az egyetlenek a részlegünktől így aztán a tapasztaltabbakhoz csapódva mi is megtaláltuk a kikötő egyetlen még nyitva levő pultját. Hála a háttérben zajló szervezéseknek - a környéken való közlekedésünk megkönnyítése céljából- mi hárman is kaptunk egy járművet. Bár ugyan nem én feleltem a bérelt siklóért, de az adminisztratív procedúrát és a pult elhelyezkedését jól meg kellett jegyeznem, mivel nem sokára már én egyedül fogom ugyanezt végig csinálni. Hiszen az áthelyezési parancsom már a zsebemben volt, igaz csak két hét elmúltával fog életbe lépni. Ezután jött még a kincskeresés. Kihalt csarnokokon vágtunk át, mozgójárdákon siklottunk tova, és tekeregtünk egy sok szintes épületben ahol leginkább lépteink visszhangoztak aláfestve egy-egy távoli turbina sűvítéssel. Végül az egyik sarokban megtaláltuk a nekünk kiutalt járművet. Egy Blitz Springer bár kisebb volt mint pl. egy Blitz Warp, amit az egyik kolléga vidáman vett birtokba egymaga, holott mi hárman voltunk, mégsem panaszkodhattunk. Már eleve az, hogy kaptunk járművet (mivel még túl rövid ideje tartoztunk az egységünkhöz, ahhoz hogy egyáltalán ilyesmi szóba jöhessen) és nem a lokális közösségi közlekedés kényének kedvének voltunk kitéve, bizonyos előírások jótékony figyelmen kívül hagyását követelte meg - egész egyszerűen jó felettesünk volt. (lejegyezve: 2009.01)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.