Nahát, még leírni is szégyellem, de még én is lereagálok (nagy ritkán) közlekedésben ért provokációt.
A minap vittem haza Minassist mivel hát ennek a planétának a saját időszámításom szerinti 27,517808.-id keringési periódusát ünnepeltük meg baráti körben, amit Kate és Little Joe vendégeiként volt alkalmunk megélni. Szerencsére egy negyedben lakunk velük, de annyi cuccal készültünk fel a fordulóra, hogy azt a párszor tíz kilométeres távolságot sem akartuk mozgójárdán megtenni, inkább a Blitzbe pakoltunk bele és átsuhantunk a városmag közepébe, ahol szerencsénkre a hiedelmekkel ellentétben volt parkolási lehetőség (ugye a történelmi jellegű, védett épületek miatt a tetők és dokk erkélyek nem jöhettek számításba) Nos másnap hajnalig átmulattunk és kis közösségünket erősítettük szórakoztató játékok közepette. Friss levegőzés indokával pedig kihalt tereken utánoztuk a varoson átcsörtető tüzérség hangját, a megfelelő eszközök segítségével :).
Tehát Minassist letettem a 60. emeletük dokkoló erkélyén, a gigantikus város peremén. Visszafelé menet, ott ahol az elhagyatott folyami raktárak felett vezet a légifolyósó, egy régebbi tipusú Blitz C. S. vágott elém egy másik irányú és alacsonyabb seb. fokozatú folyósról, de úgy, hogy a biztonsági körön belül erőlködött megfelelő távolságba jutni előlem, (mutatva ezzel is, hogy a kevésbé nyomatékos tipushoz tartozik) és próbálta a navigációs berendezés által előírt íveket úgy letudni, hogy ne sodródjon át egy ellentétes folyósóra, ezeknél egyértelműen közelebb kerültem hozzá, akarva, akaratlanul, hisz a saját ritmusomban ez nem okozott problémát és jobban is ismertem a közlekedés automatika által kiosztott továbbhaladási engedélyek ütemét, ami miatt szintén a seggébe lógtam ennek a szerencsétlennek. Erre bekapcsolta a hátsó ütközéshárítóját ami kommunikálva az enyémmel figyelmeztetett a felelőtlen üldözésre. A poén az volt, hogy a végén már érdekesen kezdhette magát érezni, mivel teljesen azon az útvonalon haladt, amin én is mentem haza és nehezen gondolhatott volna mást mint azt, hogy kényszert érzek a követésére. Így aztán egyre lemaradozva, főleg a legalacsonyabb sebességi zónában, jó távolról figyeltem meg ahogy elhaladt a lakásomat rejtő ősrégi társasházunk elött.
Így kezdődött tehát ez a boldog új keringési ciklus. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.