két napon át pörögtem mint állat, se netre se blogra sem volt időm, körülbelül így:
...miután végre valahára egy kis pihenést engedett meg magának, hátradőlt. Érezte, ahogy a fotel puhán körbeölelte a kontúrjait. A kábitószerek ellenére, amik bánatát enyhítették és azon energiáit fűtötték, amik mozgásban tartották, a fáradság szervezetének minden egyes cellájára hatott.
... Miyatovich egy rövid pillantással vette szemügyre a földit.
- Ez így nem mehet tovább-, mondta.
- Ha nem hagyja végleg abba, a drogok saját magába való tömését és nem szabadítja fel a pórusait, idegeit, akkor azok nem sokára pácban fogják magát hagyni.
...ha végre szabad vagyok, akkor még gyűjteményem egyik kis aranyosára sincs energiám, holott egy kis szórakozás elkelne.-
- Stimuláns tablettákat esetleg?- javasolta Flandry.
- Nem. Már így is túl sokat veszek magamhoz. Az ár, amit a testem követel egyre nagyobb lesz, ahogy azt maga is biztosan tapasztalta már. Pedig már hat éve ülök a trónon. Az első három évben uralkodóként kellet bizonyítanom. Most még kell húsz, harminc év, amíg ezt a szúvas, ingadozó birodalmat helyre ácsoljam, ahhoz, hogy egy pár generáción keresztül még egyben maradjon, és a szerszámot félretehessem.- Hans vidáman felnevetett. - Na ezért a szépséges Tessának a szerszámra még várnia kell holnap estig. Dominic barátom látnia kellene a kicsikét, de ne mondja tovább. Szépsége simán megérne még egy háborút is.
Flandry tehetetlenül grimaszolt.
- Hát igen, mi emberek szexuálisan beállított lények vagyunk, ha nem fizikailag űzzük egymással, akkor politikailag.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.