A lányok kiraktak egy lakókomplexum előtt, még megvártam, amíg a horizonton magasodó domb felé vették az irányt, majd megindultam az egyik lépcsőház felé remélve, hogy a sötétben sikerül a helyes bejáratot megtalálnom. Ócska bőröndöm mely sem nem lebegett, se nem irányította magát, az éj csendjében bántóan hangos görgőin gurult mögöttem. A kis előkert lámpái itt ott kigyulladtak majd elhalványultak, ahogy mozgásomat érzékelték. A mellényzsebemben lévő azonosító kártyát a bejárat érzékelte, és kitárta magát, így még keresgélnem sem kellet a megfelelő kaput. A következő meglepetés a lépcsőházban ért, még jól emlékeztem a Teamleiterem beszámolójára aki szintén járt itt anno, és tudtam, hogy a magas földszint első lakását bérelte a "cég". De akkor miért nem kommunikált a kártyámmal, se egy jóváhagyás, se egy elutasítás, de még egy semleges visszajelzés sem érkezett az ajtó konzoljától. Egy percig bután álltam a sötétben, majd spontán megpróbáltam benyitni. Elsőre sikerült, sokat nem gondolkodtam, és már toltam befelé a cuccaimat, de azért megfordult a fejemben, hogy ok-ok, jóléti állam, ide vagy oda, egy üres lakás attól még zárva kellet volna, hogy legyen. Na igen, azért megállt bennem az ütő mikor az előszoba végéből nyíló szoba ajtajában, amelyet már nagyrészt a jótékony nyúlós homályt fedett, az utcai világítás, konyhán át gyatrán beszivárgó fényénél előbukkant egy fej. Ahogy voltam, görnyedten, bőrönd fölé hajolva, és kissé ledöbbenve elrebegtem helyi nyelven egy köszönésfélét, és motyogtam valamit, "hogy zavarok-e?" .(Hát persze így visszagondolva, aligha, ugyan kérem, hajnali két órakor :D ) Aztán egy belső inditatástól vezérelve saját nyelvemen szólaltam meg, ami aztán meg is törte az enyhén nevetséges "jeget". Mint kiderült a közvetlen kollégát sem értesítették érkezésemről és számomra is meglepetés volt az ő jelenléte. Szerencsére helyből nem volt hiány, volt választási lehetőségem. Összehasonlítva az otthoni hasonló stílusú, fantáziátlan, elemekből összerakott házak apartmanjaival, jóval nagyobb, és kétszer több helyiséggel rendelkezett. Az időpontnak és az egész napos izgalmak utáni kábultságnak köszönhetően sikerült egy olyan szobát választanom aminek a kanapéját fél órás nógatás után sem sikerült arra rávennem, hogy kinyíljon, így aztán provizórikus megoldás mellett döntöttem már ami az ágyazást illette. Sajnos keresztben egy kicsit rövid volt és a karfák gondoskodtak a hullámos érzésről. (lejegyezve: 2009.01)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.