A legváratlanabb időben bukkan fel az emlék, és hozza magával azokat az elmúlt érzéseket, melyeket hasztalan próbálsz újra megfogni.
A szubtrópusi szélesség miatt a dőlésszög már nem érezteti hatását, a nap felkel, kivilágosodik, az hogy tél van, észre sem veszed. Mire hanyag ráéréssel lelejtesz az étterembe, hogy a reggeli zárás előtt még hozzájuss valami harapnivalóhoz, ágyában az öreg kontinens épp a másik oldalára fordul. A hőmérséklet hírtelen szökik fel, kellemes a téli reggel, ezért csupán 298 Kelvinen vibrál a levegő, mely furán, tompán bukik át a két méter magas, dróttal koronázott kőkerítésen. Hozza magával a nyolcmillió lélek szüntelen morajlását, habár a hetvenezer hektár közepén ülsz, mégis valószerűtlenül távolinak tűnik. Teával a kezedben elmélázva nézed a teraszt kettészelő részben nyitott vályúban egykedvűen úszkáló aranyhalakat. A zavarba ejtően udvarias személyzet által roppant buzgalommal hozott rántotta könnyen elfeledteti utazásod eddigi megpróbáltatásait, de mintha gondoskodnának arról is, az elszigeteltséggel egyetemben, hogy a pillanat kevésbé megfoghatóvá váljon. Két világ közé kerültél...
(2015.02.10.)
12°55'É, 77° 37' K
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.