a szervezésnek hála azért adódott elég szabadidő is ahhoz, hogy bóklásszunk a szektorban és megismerkedjünk a látnivalókkal, így volt alkalmunk eljutni az annyira nem is távol lévő Acroniára melyen egy nagyon látványos beltenger (Mare Bodamicus) és környezete egy hívogató üdülő paradicsomként várta a pihenésre vágyókat, .... retró világ, mondaná egy régebbi énem, és valóban, a part menti városka korzóján, "cutaway"be öltözött, sétapálcás, canotier fejfedőben flangáló urak mellettük napernyős hölgyekkel, akik keskeny, de hátul igencsak kipárnázott szoknyákat viseltek, amelyek tournürje a "Cul de Paris" sziluettjét követték, a csípőnél felhordott dupla fedőszoknyák pedig izgatóan susogtak séta közben. A hőségtől reszkető levegőben a víz felett egy Zeppelin húzott el méltóságteljesen dél felé. (Ekkor éreztem, hogy valóban érdemes volt a társasággal tartanom még akkor is, hogy ha kényelmetlenséggel járt az utazás, hisz a zsúfolt siklóban ötödmagammal kellett, öt fényéven keresztül szoronganom.) A beltenger nyugati horizontja mögé is átkeltünk, ahol megtekintettünk egy 45 hektáros botanikuskertet. A Maienowet szigetét kilométer magas, fennkölt gondolkodású fák uralták. (lejegyezve: 2009.01)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.