Flandry futurisztikus jelenképei

most hogy bedobtam egy pohár édes pezsgőt,(amiért annyira nem rajongok, hisz mottóm inkább szárazat inni mint, szárazon ünnepelni "HENKEL") (még reggel egy kis konyakot is sajnos) pfúj iszákos:) pedig nem is), nagyon megjött az írhatnékom, ez a vén 120 éves hülye itt előttem, nem mer inni, mert képtelen a mértékletességre, és egy pohár után már nem tud megállni, nagyon sok legenda kering az ilyenkor véghezvitt akcióiról,..........  jól megszívta, a hülye karton alapú adatarchívumából eltűnt vagy négy darab technológia, naná, hogy nálam volt, de ez már réges-rég benne van az elektronikus adatbázisban és a papír feleslegessé vált, persze, hogy ő aki irtózik a számítógépes megoldásoktól teljesen tehetetlennek és vaknak érezheti magát a hőn szeretett papírjai nélkül, csak azt nem veszi figyelembe, hogy a cégvezetés által diktált iramot nekünk tartani kell és az ő személyes kívánságainak kielégítése olyan plusz munka amit mi nem szívesen teljesítünk természetesen a mi szemszögünkből nézve teljesen feleslegesen. Egy napig hagytam szenvedni, ((tudom milyen az, ha valami nincs meg én se tudok nyugodtan aludni, ha az épp aktuális keresni való nincs meg, képes vagyok éjnek idején még a feleségemet is felkelteni és bevonni, (áh droid szokás :) )) , aztán ma reggel becsempésztem az egyik kisajátított és átszervezett szekrénye* aljába a papírjait, hadd örüljön neki, olyan egyszerűen manipulálható, egy-két utalással figyelme oda irányult és megtalálta , éljen  *:amikor költöztünk, a vénember elegánsan kihúzta magát a feladatok alól, úgy gondoltuk itt az ideje az új szekrényeket a saját jól kicsiszolódott műszaki alapokon nyugvó logikánk szerint berendezni, aha, amikor bejött ez a vén fasz, mindent amit csak ért átrakott és átszervezett... azóta sem ismerem ki magam

Minő csoda, ma reggel tömegközlekedtem, mindegy, az egyéni közlekedéssel, soha fel nem veheti a versenyt. Hiába gyorsít és lassít a csővasút 1 g-vel, száguld az elektrobusz, akkor is kétszer annyi időbe tellet így bejönnöm, mintha a Blitz Springer Suborbitalommal jöttem volna, de ha legalább egy pohárka italt is akarok magamhoz venni, akkor már elvi okokból sem ülnék az irányítópult mögé.  

Ma délutántól elindul a ciklust záró céges buli. Valahogy nem érzem magamon az euforia hullámait, de azért végre vége ennek a ciklusnak. Biztos jó lesz a parti, kaja (tulaj által lőtt vad!!) állitólag 1 kg. hús jut mindenkire (a fizikaiakat nem kell félteni), pia, mindenféle nyeremények,  plusz bér, stb.

Lehet, hogy elegánsabban kellett volna felöltöznöm? Minek, egy szakadt zsákruha is jól kell hogy mutasson rajtam, ha van stílusom, [ennyi beképzeltség azért jár :)] és a bérszinvonalom sem indokolná a jobb ruházkodást :) . Jéé, feltünt az egyik kolléganőmnek, hogy eddig sem rongyos kezeslábas tábori egyenruhában jártam, hanem síma bújtatott eleganciájú hajózóban:). Mivel egy másik kollégám viszont nem adott magára és poénosan figyelmeztetve lett, hogy azért még is csak jobban áll rajta egy tisztességes egyenszerelés, mint egy félig-meddig szabadidős ruha.

A reflexios köddel körülölelt Pleiadesek (Fiastyúk) csillagainál úgy sem tud senki elegánsabb lenni.

Valóban csak itt kapok ihletet az íráshoz.

A minap átmentünk a folyó túlpartjára, hogy az utolsó ajándékokat(?) beszerezzük a "kölcsönös megbecsülés és elismerés"(?) illetve a "béke és szeretet" (?) ünnepére,  eleget téve egy  jó pár száz éves, homályba vesző hagyománynak.  Egy csili-vili fogyasztói palotába, ahol a buta tömeggel való azonosulás ellen küzdve és tovasodródva azért csak képes volt  a feleségem, a jelenkorhoz képest már-már reneszánsznak számító ajándékot vennie  nekem (a jelenlétemben :)) ).

Tegnap összedobtunk egy zsúrkocsit :)) (mármint a teljes taktikai művelet tervező csoport az a 2 és fél fő ); a mai elektronikus adatok korában, az én részlegemnek, még van egy egész teremre való ósdi, elavult papír alapú adat archívuma és a belső építészeti tervezők oda gondolták ezt a csodajárművet, hogy milyen jól el lehet helyezni rajta az akták és kartonok tömkelegét és közben húzni és tolni is lehet, wow. Olyan igazi csapatmunka volt ez, (amit még a menedzser tréningen sem játszanak el:) és az ezzel járó öröm, persze szerencsénk volt mert a jobbik vénemberrel együttműködve sikerült mindez.  (aki bölcsebb és öregebb is az általam 120 évesnek nevezett frusztrált alaknál)

Előre pirkadatig, tekinteteket a jövőbe vessétek :)

...a szalmalánghoz fogható nemzettudatos mozgalmak igen gyenge gazdasági kölcsönhatásai hosszútávon kifogták a szelet, - az akkor már nehezen definiálható nemzeti büszkeségekre alapozó -, a konföderáción belüli autonómiákról álmodózók, vitorláiból....

ez már én vagyok

"A nap hírtelen szállt alá, a hőség azonban alig enyhült: a járdák és úttestek aszfaltja, a kupolák fémje és betonja a látható spektrum határán ontotta  a világosság óráiban elnyelt energiát. A csomópontok gigászi ventilátorai az ívlámpákkal együtt léptek működésbe, de csak nyolc óra tájt sikerült kisöpörniük a szmogot az üzleti negyedből, a belváros legrégibb, legszűkebb utcáiban pedig még fél kilenc után is villogtak a járdára vetített gázmaszk ikonok." kösz G.A.

ilyen hangulatom van, otthon édes otthon az egyik a sok közül, mert megérdemlem :)

Érdekes, akár otthonról is írhatnák, de talán ebben az irányban most még motiváció híjján vagyok, meg mindent újra kell telepítenem (mivel sikerült egy új op installlációval életre kelteni a rendszert), és az"újdonság" varázsa, mármint az intersztelláris infóháló otthoni elérhetősége még lebilincsel és céltalan bolyongásra csábít, azaz csak hébe-hóba, mert elsők közt, céltudatosan letöltöttem a környező kozmosz regionális térképeit, a hobbim elengedhetetlen kellékeit.:) na ez nem túl érdekesre sikeredett 

…well maybe it is just time of year,

or maybe it’s the time of man

I dont know who I am

but life is for learning….

Hát ennek is egyszer be kellett következnie, a többi "jó" dolog mellé, az otthoni infórendszer kollapszusa, (jól hangzik mi?), igaz nem teljes, mert egy feedback? erejéig életjelet mutat, az op. újra akarja magát installálni, de a felénél újra kezdi a indítási szekvenciát, eh technoblala :)) , na mindegy a hétvégét így legalább a lakóhelyünk higiéniai állagának feljavítására fordíthattam, és bejelentkeztem a konzol zsoké jó barátom-rokonomhoz, Oleg Gontarhoz, aki megpróbálja helyrepofozni, vagy legalább egy bravúros adatmentés végrehajtani. Természetesen mindezt akkor, amikor végre valahára sikerült a rákapcsolódni, az intersztelláris infóhálóra, és mint kiderült, ehetem a kefét, mert még csak nem is a legolcsóbban.

Jut is eszembe, megint belecsöppent életünkbe Otto von Lyra szuper-értelmiségi rokonom, igaz évek óta egy városban élünk, amióta ideköltözött a távoli szülőhelyéről. Mindenképpen sikerként könyvelhető el, hogy végre tudott állandó lakhatást szereznie, és már nem a campuson lakik, mint jól-rosszul fizetett tanerő. Nyomban felajánlottunk neki egy pár belső berendezési tárgyainkat, enyhítendő saját helyhiányunk.

Na húzom a csíkot, még el kell jutnom ennek a gigászi városnak az északi peremére, lesz vagy ötven kilométer,  és ezt nagyrészt a felszínen kell megtennem, :( , még szerencse, hogy a Blitz Springer Suborbitalom megfelelően gazdaságos. Remélem megéri ez a kiruccanás, és helyrejön a pc-m. Mindenesetre viszek a konzol zsokénak egy üveg Saurian Brandyt, biztos ami biztos alapon. :))

Egyszer még hülyét kapok az energia szolgáltatómtól. Képes volt 73%-kal több fűtési egységet felszámolni az utóbbi hónapban, mint amennyi a valós fogyasztásom volt, arról nem is szólva , hogy ez a jelenlegi fiktív adat az öszi három(!) havi összfogyasztásomnál is 15%-kal több. Lehet, hogy azt hitte kamu adatokat közlök vagy mi (?), alig egy hete kezdtünk el rendszeresen fűteni, eddig nem is nagyon kellett, és ezt karácsony elött, bassza meg térjen át fúziós erőművel termelt energiára.

Tegnap színházban voltam a feleségemmel, az Operaház fantomja-át néztük meg, helyenként egészen magával ragadó volt, habár kevésbé volt interaktív, a csillár speciel nem a mi fejünkre esett, ettől eltekintve tetszetősek voltak a holografikus díszletek és üdítő volt, hogy a karakterek mind élő emberek voltak, eltekintve a fantomtól aki nem homo sapiens volt, (egy nausicaanak eléggé ocsmány hangja és kinézete van, viszont így nem kellet maszkírozni, az énekes részekhez meg egy ember kölcsönözte a hangát.) :)) _{(most már minden univerzumot keverek, bocs trekkerek, hehe)}

..addig nincs vége a darabnak, amíg a dagadt hölgy énekel :)) ... na ez meg opera

Es ist immer der selbe Tanz nur eine andere Melodie. Keine ahnung was ich noch weiter schreiben soll...

Ez az idióta archaikus iroda berendezkedés, még véletlenül sem használtak sehol oldalra csúszó ajtókat, így aztán például ha a konyhában állsz az ételszintetizátor előtt, akkor a befelé nyíló ajtó kilincse úgy hátba kúr, hogy arról koldulsz, ugyanúgy mint a wc-ben, a mosdókagyló előtt állni életveszélyes, a kinyíló ajtó ott is bependeríthet akár a vécékagylóba, főleg, hogy olyan lendületes kollégák dolgoznak itt... igaz a belső tervezők azóta a Merkúr ércbányáiban rohadnak :)   (na ez elég közhelyesre sikeredett)

Amúgy micsoda karriert futhatnak be egyes ágyasok, a cégnél évekkel ezelőtt takarítónőként kezdett, majd a cég háziasszonya lett, most meg már szertartás mesterasszony, és csak úgy lazán mellékesen talán még besúgó is (biztosan), hogy mikre nem vihetik nagy emberek ágyasai.   Ez az említett személy nem is igazi ágyas, hisz ők a definíció szerint mindig is megelégedtek*  azzal a szeretettel és szerelemmel (amit kaptak), hogy ilyen hatalmi villogtatásokra már nem kellene, hogy igényük támadjon. (főleg nem ilyen nyíltan) *(vagy meg kellett, hogy elégedjenek) (ezek szerint nők irányítják a világot?)

na végre megszünt a leárnyékolás cégünknél, újra van kapcsolat a külvilággal, (lehet, hogy a konkurencia volt az? :),

hétvégén jó kis baráti társaságban sikerült összehozni egy bowling partit, a sajátságos játék igazi izgalmát a folyton változó gravitációs mezők adták teljesen véletlenszerüen, így a legkiszámíthatatlanabb pályákon mozogtak a golyók, ez elég szórakozást adott, és a környezetünkhöz képest dicséretes módon jól elvoltunk bódító és stimuláns szerek nélkül, ott volt Minassis, Pete Rocket és öccse Tom, Bobeszku és udvarlója Braunstein, állítólag Braunstein szemet vetett Minassisra, cöcö :)) ; másnap Tom is mondta, hogy Bobeszku vagy tud valamit, vagy Braunsteinban hibádzik valami, (pedig nem is, B. lehet, hogy nem egy topmodel és ha van is rajta felesleg amit fogni lehet, attól még Br. izlésének pont megfelelhet, arról nem is beszélve, hogy Bobeszku, bevállalós, amit jól is tesz, ha meg akarja tartani az udvarlóját, nem hinném, hogy sokat kellett nógatni, első időkben nem szokványos, együttlétet pikánsabbá tevő dolgokra :)) ) ehh elég a pletykából,

legutóbb pénteken sikerült végre szabad ég alá kerülnöm, igaz az időjárás nem éppen kedvező volt (felhők), és a telihold fénye is zavart, de azért sikerül rendszerünk egyik legszebb bolygóját megfigyelnem, sajnos az élvezeti értéken kívűl kevés említésre méltó dologgal ugye a körülmények miatt, de még mindig keresek egy nyugodt helyet a megfigyelésekhez...

vajon az nagyon bátor, vagy nagyon gyáva aki leveti magát a 30. emeletről (?), mindenesetre biztosra ment ..... :( a feleségem ősöreg nagyapja, senki terhére nem akart lenni, és ezt a megoldást választotta

mindesetre jól kioszt benünnket az élet

Volt alkalmam részt venni egy jó kis céges összejövetelen, énem dekadens oldalának ez igazán hízelgett. Fräulein Dzsí hozta a formáját (az amúgy is éles és néha nyers, pörgő nyelvén és infantilis viselkedésén kibukó stílusa nyert itt kiteljesedést. ezt vegye bóknak :))) ) és mintha igazából csak is az ő kedve miatt került volna megrendezésre ez a kis buli , ami valójában a taktikai művelet tervező csoport és a kommunikációs részleg összeköltözésének megünneplése volt. Egészen véletlenül egy folklor előadást is tartottak abban a lokálban ahol helyet foglaltunk, ez mindenképpen feldobta hangulatot, amit Dzsí kisasszony csak kiteljesített a végén viccesre (igen) sikeredett bohockodásával. Rá kellett jönnöm, hogy öregszem, képes voltam a végén még élvezni egy rég letünt hagyományokon alapuló zenés ének és tánc műsort.

Az életem egy szingularitáshoz közeledik. Először még csak örvendeztem, hogy a 120 éves vén hülye, szuper-konzervatív, extra hiú kolléga, ma nem jön be állítólagos betegsége miatt, (állítom egészségesebb jó párunknál), majd felvetődött bennem, hogy  növeljem a jóléti szintünket, és otthonra is eljuttassam az intersztelláris infóhálót, osztottam, szoroztam és hát végül is megengedhetném magamnak, (tiszta gáz, hogy ilyen anyagi korlátaim vannak, habár igaz ami igaz, ifjú hadnagyként én is csóró voltam, amíg egy illegális akció keretén belül fel nem fedeztem a Politechnikai Kereskedő Liga egyik ősrégi bányászati lerakatát, egy szupernehéz fémeket rejtő holdon, a csillagközi vadon senki földjén, és ez az információ egy harmadrendű maffia főnöknek egy millió kreditet ért meg.) az anyagi akadály elhárulás felett érzett örömöm rövid életű volt, az a idióta nagybátyám ki képes egy halom pénzt az ablakon kidobni, ha jut a kezébe, illetve a torkán és a kaszinókban eltüntetni, annyira nem tudott minap bánni a stimulánsokkal, hogy az a mosórongy agya teljesen kikapcsolt, és sikerült elvesztenie a házhoz és a lakáshoz tartozó azonosító kártyáit. Így gyakorlatilag megsemmisült egy védelmi vonalunk, ez nagyon lehangolt és egyben felidegesített, ki fogom rakni azt a sötét idiótát. Baz'meg, még neki áll feljebb, és képes nagyvonalúan elfelejtkezni a megállapodott anyagi hozzájárulásáról is, mivel a büdös életének fenntartása nekünk nem ingyenes. A legszívesebben a zsilip kapun lökném ki a vákuumba.  

Na de elég legyen.... még megárt az egészségemnek...

egy ilyen helyen gondoltam egy kis hétvégi telekre

Na tehát, akkor előre pirkadatig...

Megvolt a hétvégi út, ami izgalmasra sikeredett, egy nyugtalan T Tauri féle csillag és azt övező gázköd mellett vezetett az utunk, és az aranyos éppen nyugtalan szakaszban volt, jól megkavarta maga körül a "szószt", igaz voltak bizonyos előrejelzések ezzel kapcsolatban, de nem akartam meghosszabbítani az amúgy sem rövid utunkat és a biztonsági sáv belső határán húztunk el. A protuberanciák által keltett örvénylések, plazma viharok jól megdobálták a hajót, mikor navigációs kalibrálás miatt a valós térben voltunk. Az úti célnál pedig éppen tavaszi viharok tomboltak, a minimális dőlésszögű, gyors forgású bolygón való landoláshoz a feleségem kifejezetten jól navigált. (Remélem, hogy jövő hónapban már ő is elkezdi az engedély megszerzéséhez való felkészülést.) A világ zajától eldugott kis kolónián megfelelően tudtunk relaxálni, a vendégmarasztaló rokonok jól megtömtek minket mindenféle finomsággal, és az édes semmittevéssel kapcsolódtunk ki a legjobban, megtörve egy-egy hosszabb beszélgetéssel. Sajnos a tomboló időjárás miatt nem tudtuk meglátogatni az apró szemű gyümölcsöket termő vidéket, de a belőlük készült, igaz még nem teljesen kiforrott, nedűből jó pár litert hoztunk haza. :))

Az életben minden szép dolog csendben történik.    ...kivéve ha a torkodon távozik az orgazmusod

__________________________________________________

Omega-köd; oda szeretnék egyszer eljutni, kár, hogy öt vagy hét ezer fényévnyi távolságban van, a nagyon nagy tömegü csillagok szülőhelye  

Nos, holnap megint utazunk, rokon látogatás anyai ágról, igaz ezt most én is szorgalmaztam, habár a 200 fényév már távolság, de azért könnyen letudható. Egy kis provincia központja a cél, ahol valamikor csak a növényi élet indult fejlődésnek, igaz rendkívüli változatosságban, a helyiek a letelepedés óta ezt használják ki, a rokonunk is az elsők között volt aki meghonosította majd keresztezéssel előállította, egy különleges bor alapanyagául szolgáló szölőfajtát. Remélem kedvez az ottani időjárás, hisz szeretném elvinni a hobbim egyik fontos kellékét, a nagyobbik, állványos, lencsés műszeremet, hogy gyönyörködhessek az ottani éjszakai égbolt csodáiban. De ha más nem, az utiköltség egy részét azért majd csak megtéríti jó anyám, legalábbis gondolom.   

tegnap este fodrásznál voltam, hm, a régi szép időkben én még ezt annak idején egy arcszobrászattal is egybekötöttem, a "biosculptur" abban a társadalomban eléggé trendinek számított, de ahogy észreveszem azért itt is hódolnak ennek, igaz csúnya az elnevezése plasztikai sebészet böeh 

Ma beszereztünk egy jó pár árucikket, amik már fogytán voltak, na meg  a hűtő is kezdett kiürülni, be is jelentkeztem egy arú terítéssel foglalkozó cégnél, ahol egyből rákérdeztek, hogy lesz-e házhoz szállítás, de csak abban állapodtunk meg, hogy milyen termék csoportokat készítsenek elő, aztán majd a helyszínen válogatunk. Nem nagyon lepődtek meg, valószinüleg nem mi voltunk az egyetlenek, akik ilyen régimódian pazarolták az idejüket. Így legalább ezzel egybe köthettem a járművem felkészítését egy hosszabb útra, mivel a hétvégén megint utazunk.

na végre, olyan hajtás volt, nagyjából utolérem magamat, de tegnap annyira terméketlen nap volt, és sok azonos priorítású feladatok is adódtak, az a 120 éves vénember természetesen mindegyiket figyelmen kívűl hagyta és a saját kis szarait eröltette és hajtatta végre általam, így egy hatalmas lemaradást sikerült produkálnom a saját ütemtervemben még most is prögök mint állat, de már szédülők a végén :) , ideje lesz ebédelni  

Azon merengtem az imént, hogy mi lehet Kathryn McCormac-kal, miután a szakadár két csillagos admirális férje belátta, hogy a Béta Cruxis szektor kegyetlen kormányzója ellen tervezett, majd a trónra pályázó felkelése nem vezethett sikerre és felvilágosítottam, hogy semiképpen sem lehet a birodalom legitim uralkodója, mert az a Terran Empire végét jelentette volna akkor - (igaz jó pár évre rá bekövetkezett az interregnum korszaka...) (III. Joshipet pedig túl fogja élni  / túélte a birodalom, akármennyire rossz uralkodó is,(volt) ) elhagyták a civilizációt több ezer menekültel együtt... és belevetették magukat a 400 fényéves emberi hódítás határán túl elterülő felderítetlen csillagközi vadonba...

amúgy meg jelenleg, duzzadó bankszámlákkal a háta mögött élte még egy évvel ezelött (legutóbbi kapcsolat felvételünkor) singli életét, rendezte be a felépült házát egy idilli eldugott kis bolygón, valahol a Jaus szektorban. Vagyis szemérmetlenül gazdag volt, viszont hivalkodásmentesen, ami mindenképpen a javára vált. Volt egy Hispania Regulus futárhajója, első ránézésre akár a többi tucat, viszont spéci feltuningolt hajtóművével és szerény külsejével meglepetéseket tudott okozni. Tényleg vajon mi lehet vele, az esküvőmre tett gratulációja óta nem sok minden hallottam felőle, pedig a címjegyzékemben még ott szerepel a neve és az elérhetősége...