Úgy gondolom vannak egyének kiknek cselekedeteik, még ha megtörténésük idején nem feltétlenül jelentősek, összegeződve elkerülhetetlen történelmi események alapjait adják, eközben gátlástalanul manipulálják a környezetüket, körülbelül így:

Pán egy folyó partján szórakozik, patás lábaival tapossa a liliomot, míg nem eltör egy nádad, és azt kivájja, figyelmen kívül hagyva annak szenvedését; a dallamok, amiket azon keresztül fuvolázik, elbűvölik az egész erdőt.

Holott egy fél állat - a nagy isten Pán
Nevetve űl a folyó parjtán
Emberből költőt alkot:
A valódi istenek síratják
az árát és a fájdalmát
Mivel nem nő többé nád
mint egyszerű cső a bozótnál

Minassisnek van végre , hosszú idő után, társa, nagyon kiváncsiak vagyunk rá, talán egy hét múlva már találkozhatunk is vele, és két nap múlva pedig megint találkozok jó öreg haverommal Pete Rockettal,  hátha ezek az új ingerek jobb blog írásra ösztöznek majd

sodrásban...

""""""""""""""""csillogó orrú, vastag talpu csizmáikkal eltapossák a kis tüzeket,

árnyékot vetnek, nyomukban parázs repked,

eltévedt értékek, célt tévesztett észérvek,

mert e talpak taposhatnak indulatot

és védhetnek kapcsolatot,

hisz fajta annyi,

nem tud mindegyik fejet hajtani""""""

és akkor egy katonai kesergő a XX. század végéről:

Kecskeméten nincsen folyó,

más fészkére szállt a tojó.

:)))

Katonai kesergő a Transrigeli Szektorból:

Én hiszek az ember diadalában,

Én hiszek a túlélés mámorában.

.... fészekrakó ösztön..... :S ? ezt mondta nekem, hmhmm,

minek erőltetni azt ami nem megy, ezt most a munkára értem, egy rohadt, elavult, vágógépet kellene programozni, de mivel az enyhén szólva inkompatibilis a jelenkorral és így van vagy 80 éves, tehát ahhoz, hogy kommunikálni tudjak vele, az elképzelésemet vagy 4 féle szoftveren kell átküldenem egymás után, amiből van olyan házilag eszkabált, improvizált kisegítő is, ami vélelenszerüen érti meg vagy nem, hogy mit akarok,... és így képesek egy ócskavasra alapozni egy komolyabb munkát, pesszimizmusom azt súgja nézek új munkát :) [oszt' boldoguljanak ahogy tudnak], hehe, neem, nem futok el, hisz már megfeleltem ezzel kapcsolatban, egy jó pár kihívásnak, részt vettem az üzembehelyezésénél, a próbameneteknél, és ekkor döbbentem rá egy -két megkerülhetetlen tényre, ha ennyi lépcsőfokot kell megmászni egy kicsit bonyolultabb műveletek elvégzéshez, akkor óhatatlanul be fog csúszni egy kinyomozhatatlan hibácska, megakasztva az egész folyamatot (ami szájról szájra terjedő hagyomány alapján van megállapítva), erre mondják, hogy nem éppen felhasználóbarát, pedig az, bezzeg ott lent  közvetlenül megadni egy egyszerü végrehajtandó műveletet, gyerekjáték,.... ehh blöeh

   Eredetileg egy fősorozatbeli csillagnak volt egy szuper-Jupiter típusú kísérője, legalább 3000 földi tömegű glóbusszal. Egy ekkora óriás természetesen csillagszerű összetételű volt, főleg hidrogént egy kis rész héliumot, és egy pár cseppnyi más elemet tartalmazott.

   Inkább hasonlított egy napra, mint például Jupiter. Utóbbi egy hatalmas légkör alatt majdnem teljesen folyékony. Könnyűfém kötésű, kontinens nagyságú darabok sodródtak ezen a felületen, de a szilárd tömeg legnagyobb része a magban koncentrálódott. A szilárd anyag lassú süllyedése, amit a  hatalmas gravitáció okoz, energiát szabadított fel. A Jupiter így legalább akkora energiát sugárzik ki, mint amennyit a Naptól kap.

   Nagyítsuk fel a testet 10 faktorral, és minden más megváltozik. A test izzó vörös; vagy folyékony, vagy gázból áll, ami borzasztó nyomás alatt van. A nehéz elemek amik a centrumig süllyedtek le, kvantum merevségig vannak összenyomva. Emiatt hihetetlenül merevek és rugalmatlanok. Egy ilyen  glóbusz, egy normális csillag közelében kialakulhat, mivel a saját gravitációja szorosan tartja. A fény és napszél által szállított energia nem elég ahhoz, hogy a molekulákat elszabadítsa.
   Hacsak.. .
   Egészen közel, - csillagászati értelemben – tartózkodott egy óriási csillag, amiből szupernóva lett. Ez egészen véletlenül is történhetett, amikor megfelelő távolságban volt. Inkább valószínű, hogy a törpe és az óriás társak voltak, amik pont a jó pályán keringtek egymás körül. Második esetben a katasztrófa szétszakította őket, a tömeg elvesztése olyan hirtelen következett be, hogy a pár hatalmas sebességgel távolodott el egymástól.
   Egy akkora intenzitás, ami milliárd nap összeszedett sugárzását rövid ideig tartalmazta, sokkal több mindenre volt még hatással. Betöltötte a teret gázzal, ami évezredekig sok fényéven át ködként volt látható, amíg a tágulás el nem vékonyította. Jól lehet, hogy a törpecsillag ebből a ködből valamennyit befogott, és így az első osztályba sorolt be.
   Az óriási bolygó ehhez túl kicsi volt. A paraméterek nem illettek ahhoz, hogy egy második csillag alakuljon ki. Becsapódások és az izzó forróság elsöpörték a hidrogén és a hélium 90 százalékát.  Plazmaként távoztak tova, amik a mag nehéz elemeivel mágneses mezőkön keresztül, léptek egymással kölcsönhatásba.  Ebből kifolyólag a mag forgása drasztikusan lelassult, - ami szintén kirobbant szuper kompakt formájából egy normálisnak nevezhető állapotba.  Ez a kitörés nem volt elég ahhoz, hogy a maradékot is elfújja. A szilikonból, nikkelből, vasból, széndioxidból, oxigénből, nitrogénből, uránból.. . álló gömb a következő időtlen időkre folyékony maradt.
   Eközben a kisebb holdak, ugyanúgy, mint a kisebb testvérbolygók gázzá váltak. Három darab a legnagyobbak közül túlélte. A főbolygójuk zsugorodása közben egy új külső pályára sodródtak. Az ősköddel való súrlódás folytán (ami évezredekig fennállt) a mozgásuk akadozott. Ez a körülmény biztos hozzájárult ahhoz, hogy egy pár kisebb hold a bolygóra zuhanjon. Biztos, hogy ez alatt az égitest a napja felé vándorolt egy kicsit.
   Miután minden stabilizálódott egy 0,48 Nap fényességű késői G típusú csillag alakult ki, aminek egyetlen érdekessége, az volt, hogy a fémtartalma nagyobb volt a korához mérten. Továbbá lett neki négy kicsi gyakorlatilag légkör nélküli bolygója, és az óriási bolygó maradványa, ami 1,1 csillagászati egység (~ 165 mill. Km.) átlagos távolságban 1,28 szabvány év alatt kerülte meg csillagát. Tömege a Föld 310 szerese volt, közepes sűrűsége 1,1 szerese – de a sűrűségét saját kompresszió alapján 7,2szeres szabvány G-re (nehézségi gyorsulásra) lehetett visszavezetni. A tengelydőlés 4 fok körüli volt. A tengelyforgás 15,7 szabvány napnak felelt meg.

   A lehűlés következtében a kőzet gázokat izzadt ki magából, óceánok és egy ős légkör képződött. A kémiai evolúció beindult. Végül kialakult a fotoszintézisen alapuló élet és ez a fejlődés egyre felgyorsult. A Földhöz képest a legfeltűnőbb különbség a légkör 4,68 szoros koncentrációja volt tengerszinten, ami 33,7 szeres nyomást jelentett. Ezáltal a felszínt az üvegházhatás, úgy ahogy melegen tartotta, holott a nap besugárzása egy tizede volt annak, amit a Föld kapott a Naptól.  

Poul Anderson ^R

"…well maybe it is just time of year,

Az űr örök csöndjében, egy nap halvány fényében a sűrű Tejút előtt, eonok óta, lomhán, lassú pörgéssel rótták útjukat a kisebb, nagyobb formátlan testek. A szilikátos és kondritos őstestek a magas kor közönyösségével fogadták az aktív letapogató sugarakat. Vastag, finom porral befedett felszíneik akadály nélkül adták ki titkaikat, akár a legbensőbbeket is, miközben háborítatlanul gördültek tova láthatatlan égi útjaikon.

...megint produkálja magát ez a bosszantó vén entitás itt elöttem, süket mint a nagyágyú(?), szól előre az egyik adminisztrátor hölgy, hogy kommunikációs próba csak hangjelzés lesz, kétszer jelez, a csaj még mondja nyomatékosan , hogy próba, nem kell felvenni, tata vazze persze, hogy felveszi, mint a hülyegyerek, pedig még mi is mondtuk neki, szembe vagyunk vele, amikor nyúlt volna a kommunikátorért, de a mozdulat már nem tört meg, és lazán bejelentkezett az üres vonalnak (most bírd ki röhögés nélkül)...

azért megnézném ugyanezt a szitut lent a gyártási részlegnél, amikor egy munkás anitgrav raklappal fordul egyet, természetesen hangjelzéssel együtt, oszt a 120 éves vénség nyakába borulna másfél tonna impulzus fúvóka,

...amúgy már volt ilyen telefonos trükkje, hatalmas hangzavar, mint mindig (a kommunikációs osztály mellett meglenni nem lehet), valahol máshol jelez egy kommunikátor, bejövő hívás, ki tudja hol, a tata persze, hogy a miénkre tippel, (de nem a mienk) bejelentkezik, nézem, tudom, hogy üres a vonal, de azért ő beleszól, sőt mindjárt rögtönöz is, valami hülye szöveget, szóval jól el van, és aztán zavartan bontja a vonalat, és lopva körülnéz, néha már a folyósóra mennék ki görcsölni ilyenek... után :))))) (amúgy minden kommunikátoron látni, ha az a készülék aktív és élő vonala van)

és mindez azért mert a büszke hiúsága megakadályozza egy fül implantátum használatát,

Azért az ellenérték kezelőt sem kell hülyeségért messzire küldeni, van egy külön álló, csak kódolt kifelé menő adathalmazok továbbítására szolgáló egység, akárhányszor idevetődik a fiatal(!) ipse, ingert érez egy belső kom lebonyolítására, persze, hogy mindig egyből ehhez a készülékhez megy, aztán vagy valaki felhívja a figyelmét a hiábavaló próbálkozására, vagy rájön magától, de ez már-már hagyományszerüen lefut hetente egyszer-kétszer itt elöttem, szóval zajlanak az apró nüanszokból összerakódó baromságok, melyek jó keretet adnak az itt folyó, ügyvitelnek csúfolt folyamatokhoz.

talán velem van az erő:)) (nézd öcsém beutaztam keresztül kassul a galaxist, és nem találkoztam olyan misztikus erővel ami meghatározta volna a cselekedeteinket, én mondom nem több ez mint hokusz-pókusz) :)

Az ügyvezető hát képes volt itt tartani egy röpke szakmai megbeszélést, alig pár méterre az asztalomtól, igaz egy olyan szekrénysor túloldalán, aminek a közepe csak derékmagasságig ér, és ezért jól hozzám lehet látni és viszont, perceken keresztül lökte az okosító rizsát, én meg közben (szorgalmasan) kommunikáltam a gépemmel, vagyis dolgoztam (milyen meglepő) . Úgy látszik , hogy láthatatlanná válhattam egyesek számára és lazán átnézhettek rajtam, mint utóbb kiderült. Vesztemre elsiklottam egy másik konzolig, amikor is észrevett a vezér, és elcsodálkozásának adott hangot, mivel többször is felém nézett, de nem regisztrálta a jelenlétemet, és kérdezte, hogy vajon mindent hallottam-e, hogyne mondom elejétől a végéig, de én közben dolgoztam is, dünnyögtem  kaján vigyorral a konzol felé.

Még jó, hogy van miből válogatnom..., ha épp nincs kedvem a blogot tisztességesen vezetni, akkor mint már eddig is, be fogok szúrni egy kis saját szöveget szórakoztatásul

...A Dione vigasztalanul sivár tája fölött ívelő, csillagokkal pettyezett égbolton, a sárgás barnás színekben pompázó selymes fényű Szaturnusz nyújtott megállapodást, az elveszettséggel veszélyeztetett, nyughatatlanul kóborló tekinteteknek. Az emberek nemhiába létesítették településüket a holdnak ezen féltekére, hisz a Nap a túloldalon csupán egy nagyon fényes csillag volt, de kevés támpontot nyújtott a messzire szakadt gyarmatositóknak. Bár a központi égitestet a befelé forduló holdfélteken sem kellett nélkülözniük, mert a sárga csillag egy rövid felkeltéig majd lementéig reprezentáltatta magát, de a két esemény között a gyűrűs óriás kiterjedt sötét tömege okozott fogyatkozást. A Sabinus kráter falába épített település hatalmas termeiben és folyósóin nagyrészt már csak a vákuum uralkodott, amióta a több meglepetéssel nem szolgáló holdacskát az elszánt telepesek lelkiismeret furdalás nélkül elhagyták. A valamikor verejtékes munkával létrehozott különböző létesítmények most már csak az ürességtől kongtak. Emberi aktivitásnak nyomát is csak az űrkikötő közvetlen környezetében lehetett tapasztalni. A kikötői fogadón kívül még egy épület állt külön a sáncfaltól. Franc’s Bárja a valamikori átmeneti raktár egyik eldugott sarkában bújt meg és szolgált afféle váróteremként is. ....

majd ha fagy, hát tessék...

Aki tíz mondatban mondja el azt, amit háromban is lehetne, az egyéb disznóságokra is képes. :))

Ma egy igazán teljes napon tudhattam magam mögött, igen valahogy így kellene élni. Túrázni voltunk. :)) Pont annyian amennyien befértünk a Blitz Springer Suborbitalba és már mentünk is, csupán ide a szomszédba a Rigel Kent, egy félig terra-formált világára. Azért még elkelt az oxigén maszk, és a termoruha, a -5 fokért nem rajongtak éppen a lányok. Egy szép vulkanikus vidéket választottunk, változatos flórával és faunával. Apropó fauna, hehe, már egy jó ideje vándoroltunk hegyen völgyön keresztül és egy szoros falán oldalaztunk, mivel lent egy befagyott tavacska végződött mocsaras partvonalba, amikor is az előre törtető Little Joe egy pillanatra visszahőkölt. Minden oka meg volt rá, a látvány valóban nem volt valami gusztusos. Egy kisebb mészárlásnak tűnt elsőre, kiontott bélmaradványok, friss vér mindenütt, mindenki egy hajnali közjátékra gyanakodott, talán egy helyi rágcsáló irtóval a főszerepben. Az áldozatból viszont nem sok maradhatott, de úgy ítéltük, hogy a ragadozó magával vonszolta, a környék egyetlen ösvényén, amit mi is használtunk és így akarva akaratlanul követtük a nyomokat. Közben sikerült felfokozni amúgy sem nyugodt kedély állapotunkat, amikor lent a völgy alján egy magányosan kóborló, (a környezethez genetikailag módosított és ezért hosszú távon instabil jelemmel bíró) kutyát pillantottunk meg, amint próbált feljönni hozzánk. Sietősre vettük a figurát:). Aztán nagy merészen átkeltünk egy patakon, a fölé ívelő, ingatak, helyi növényzetből összehordott tákolmányon. Mivel a patak józan kígyó módjára kanyargott, így elkerülhetetlenné vált még egy átkelés, amit végül elhalasztottunk. A gázlónál kialakított félig leomlott, de kisebb ugrással áthidalható, átkelő túlsó oldalától talán vagy tíz méterrel egy sötét tömeg hevert eléggé elütve a környezetétől. Mielőtt azonban ez tudatosult volna bennünk, a tetem mögül előkerült két kutya, nem lehetett tudni, hogy valami elől menekülnek-e, esetleg hozzánk akartak volna csapódni, vagy ezzel a csellel akartak a közelünkbe férkőzni ki tudja milyen bomlott idegi állapottól vezérelve. A patakon mindesetre nem nagyon tudtak átkelni, pedig szándékuk nyilvánvaló volt. A tetemet jobban szemügyre véve, arra a következtetésre jutottunk, hogy ez egy ottani erdőkben honos mindenevő és talán a fenti ösvényen talált darabok is hozzá tartoznak. Ezek után inkább hajlottunk arra, hogy vadorzók számlájára írjuk ezt, a magára hagyott, majd kimúlt célpontot pedig megtisztelték a kóborló módosított ebek. Mivel a lányok sem rajongtak az ötletért, hogy ebben az irányban haladjunk tovább, és közelebbi ismeretséget szerezzünk a tetemről, így visszafordulva egy kisebb kerülővel nagy ívben magunk mögött hagytuk azt a rejtelmes :) területet. A szép és háborítatlan táj, a létező , de minimális behatásai a civilizációnak, mind nyugtatólag hatottak ránk, és kihozták belőlünk a megfelelő erőtartalékokat. (amúgy Kate és vőlegénye Little Joe, Sili, nejem és jómagam vettünk részt ezen az amúgy nagyszerű vándorúton) A naplementével egyetemben értük el a túránk utolsó állomását. A kilátóhoz való meredek kaptatón tényleg otthagytuk erőnk végső morzsáit. Mindenesetre megérte, nem csak a látvány, de a kihívásoknak való sikeres megfelelés is kárpótolt az erőfeszítésekért. Elsőként rogytam le a csúcson, olyan zihálások közepette, hogy az oxigénmaszkhoz tartozó szűrő alig tudta pótolni az életet adó levegőt. Na innen lebotorkálni a szürkületből a sötétségbe, megfelelően zárta ezt a nagyszerű túrát. Sikerült a legrövidebb, de a legtöbb akadályokkal teletűzdelt régóta nem használt ösvényt választanunk. Szegény Little Joe, a túra vezetője, a lányok jól megszidták, egy ceruza lámpával nekivágni egy ilyen útnak, ahol így több idő ment el az akadályokon való mászkálással és út kereséssel, mintha a kiépített szerpentinen mentünk volna le. De hát ez így volt poénos:) .

  Mocskosan, sárosan, fáradtan hazaérve, majd egy kis energiával feltöltekezve még nekiindultunk egy névnapos rokonunkat felköszönteni, mivel csodálatosan tiszta eget mondtak a gigantikus városunk agglomerációjában lévő település fölé, így nem tudtam annak ellenállni, hogy ne vigyem el hobbimat megtestesítő  lencsés csillaglesőmet :)). Ezzel mindenképpen teljes sikert könyvelhettem el végre, azóta, hogy megvettem, ez volt az egyik legtermékenyebb megfigyelési nap. Üstököstől (Machholz) kezdve csillagködön és többszörös csillagrendszereken át, a leglátványosabb bolygóig sikerült minden kitűzött célt megfigyelnem. Teljes lelki felfrissüléssel sikerült így ezt a napot lezárnom.

előző helyemen volt egy nagyon kedves kollégám, aki mint írta mostani levelében, szegényt majdnem elnyelte egy gravitációs kollapszus, de azért tudtam neki egy újabb szerencsésebb ciklus kezdetett kívánni, és a jelentkezése régi emlékeket idézett fel bennem: azt tudni kell, hogy akkoriban Hammed Totting  hajómérnök volt

„Egyszer egy flottafelügyelő szóvá tette, hogyan tudja ilyen jól működtetni a hajóját, ha a kijelzők fele rossz? Erre Totting egy választ rögtönzött, ami azóta flotta anekdotának emelkedett fel: - Na de uram, gyereket sem könyvből csinálunk, hanem érzéssel.”

jut is eszembe, egy másik volt kolléganőm is jelentkezett, Hilda Aik, aki annak idején együtt dolgozott a mérnökkel, most pedig gyermek áldás elé néz, hah :))

és ha már itt tartunk nem hagyhatom ki Pablos bácsit sem, aki azóta biztos boldogan éli nyugdíjazását, akinek a sziporkázó szövegelését nagyon nehezen lehetett rögzíteni és visszaadni még kevésbé lehet, de akkor is kínozni fogom az olvasóimat :))

Hammed T:.

- ...te ez az Ica nagyon vágja a jogszabályokat...

Pablos V. :

- Ollóval? - :)

Hammed T:

- Tudod mi a hobbija? Horgászik. Pablos bácsi, tudtad ezt? -

Pablos V. ::

Egy flegma vállrándítás:

- Minden nő megfogja a botot... - :D

Pablos V:

„...- Itt áll az újságban, hogy nem kell megnősülni,......a kutya érti meg legjobban az embert :)”

Rádió:

- Ma fogyatékosok mennek tüntetni a Parlament elé...

Pablos V:

- Megértik őket, ott bent is olyanok vannak...

és akkor ejtsünk szót a főnökről is, akit Totting tudta a legjobban körül írni:

Les Poling összeállításai olyanok, mintha a feleségem azt mondaná:

- Ott az a téglarakás a sarokban, hord már át a másik sarokba. Aztán a végén meg sajnálkozik, de kár, hogy áthordtad, az előző helyén jobb lett volna. ... :)))

és akkor egy utolsó idézet a volt cégről, szintén Totting megjegyzése, amikor éppen a helyi ügyvitelt kritizálta, miközben megállíthatatlanul közeledett az összeomlás:

A bolygó forgása megint napfénybe hozta a vigasztalan fennsíkot. A gyér légkör produkálta szélviharok, melyek folyamatosan körbetáncolták a felszíni képződményeket, alakító tevékenysége mély ráncokat eredményezett és tette a planéta korához egyenértéküvé az arculatot. A vörös nap hajnala végigkúszott és felszámolta az árnyékokat, végigcikkázott az emberek által emelt kupolán és vidám vörösbe burkolta a hegyeket, majd megcsillant egy kanyon peremén, ahol amúgy nem szokott.

   A fémes űrruha rugalmas anyaga, maximális igénybevétel miatti gyűrődése által, megtörte a tapogatózó napsugarakat. A gubbasztó, guggoló pózhoz alkalmazkodó ruha nagyszerüen hírdette magas technikai színvonalát, habár az oszladozó porfelhő és az utolsó pislákoló halvány csillagok erről valószinüleg mit sem vettek tudomást. A magzati pózban -már ha ember volt - leledző illető is kezdte érzékelni a környezet változását, az enyhén sötétedő sisak üvege, a belső termosztát átállítódása, a hajnali szelek szállította szemcsék kopogása kizökkentették az éjjeli, majd alvásba forduló, meditálásából. Mikor fejét felemelte térdei közül, majd lassan, egy lassított felvételt is megszégyenítő sebességgel felemelkedett, teljes magasságában már egyértelmü humanoid jellemzőket is felvonultatva, kinyújtózkodott. Az előző mozdulatokat meghazudtolva lehuppant egy sziklapárkányra, szembe a felkelő nappal, lába alatt a tátongó sötétséggel. Drága felszerelése lehetővé tette, hogy kávét szürcsöljön és hozzá szendvics katonákat majszoljon. Közben próbálta elfeledeni a tegnapi elmélkedés kudarcát, dühös volt magára, hogy képes volt így elpazarolnia idejét. Mit akart elérni, igazából maga sem tudta, talán a múltból való tapasztalatok leszüréséből adódó megvilágosodást? Megvonta vállát és letekintet a mélybe.A semmiből feltörő, szürkésen derengő sziklafalak felszabadították az emlékeit.

...Olyanokat láttam, amit ti emberek el sem hinnétek,

...lángoló csatahajók az Orion peremén

születő csillagok sejtelmes ködök mélyén

időtlen idők óta örvénylő gázok,

csillogó kozmikus kapuk

végtelen tért átszelő gyilkos sugarak...

...ezek az emlékek örökre eltűnnek az időben,

mint könnycseppek az esőben

egy kis mp3 utánérzet_link

...ich sah solche Dinge, die Ihr Menschen gar nicht glauben würdet

...brennende Schlachtschiffe am Schulter des Orion

geborene Sterne im Tiefen der schimmernden Nebel

seit Uranfang zeitlos wirbelnde Gase

glänzend kosmische Toren

den unendlichen Raum durchquerende tötliche Strahlen...

...diese Erinnerungen verschwinden in der Zeit,

wie Tränen im Regen

"I've seen things you people wouldn't believe.

Attack ships on fire on the shoulder of Orion.

I saw born stars in hidden glittering clouds

From time immemorial whirled gases

I watched glittering cosmic Gates.

Endless space crossed deadly beams

All these moments will be lost in time

Like Tears in Rain.”

Nahát, még leírni is szégyellem, de még én is lereagálok (nagy ritkán) közlekedésben ért provokációt.

A minap vittem haza Minassist mivel  hát ennek a planétának a saját időszámításom szerinti 27,517808.-id keringési periódusát ünnepeltük meg baráti körben, amit Kate és Little Joe vendégeiként volt alkalmunk megélni. Szerencsére egy negyedben lakunk velük, de annyi cuccal készültünk fel a fordulóra, hogy azt a párszor tíz kilométeres távolságot sem akartuk mozgójárdán megtenni, inkább a Blitzbe pakoltunk bele és átsuhantunk a városmag közepébe, ahol szerencsénkre a hiedelmekkel ellentétben volt parkolási lehetőség (ugye a történelmi jellegű, védett épületek miatt a tetők és dokk erkélyek nem jöhettek számításba) Nos másnap hajnalig átmulattunk és kis közösségünket erősítettük szórakoztató játékok közepette. Friss levegőzés indokával pedig kihalt tereken utánoztuk a varoson átcsörtető tüzérség hangját, a megfelelő eszközök segítségével :).

Tehát Minassist letettem a 60. emeletük dokkoló erkélyén, a gigantikus város peremén. Visszafelé menet, ott ahol az elhagyatott folyami raktárak felett vezet a légifolyósó,  egy régebbi tipusú Blitz C. S. vágott elém egy másik irányú és alacsonyabb seb. fokozatú folyósról, de úgy, hogy a biztonsági körön belül erőlködött megfelelő távolságba jutni előlem, (mutatva ezzel is, hogy a kevésbé nyomatékos tipushoz tartozik) és próbálta a navigációs berendezés által előírt íveket úgy letudni, hogy ne sodródjon át egy ellentétes folyósóra, ezeknél egyértelműen közelebb kerültem hozzá, akarva, akaratlanul, hisz a saját ritmusomban ez nem okozott problémát és jobban is ismertem a közlekedés automatika által kiosztott továbbhaladási engedélyek ütemét, ami miatt szintén a seggébe lógtam ennek a szerencsétlennek. Erre bekapcsolta a hátsó ütközéshárítóját ami kommunikálva az enyémmel figyelmeztetett a felelőtlen üldözésre. A poén az volt, hogy a végén már érdekesen kezdhette magát érezni, mivel teljesen azon az útvonalon haladt, amin én is mentem haza és nehezen gondolhatott volna mást mint azt, hogy kényszert érzek a követésére. Így aztán egyre lemaradozva, főleg a legalacsonyabb sebességi zónában, jó távolról figyeltem meg ahogy elhaladt a lakásomat rejtő ősrégi társasházunk elött.

Így kezdődött tehát ez a boldog új keringési ciklus. :)

Midtown Nights

A piknik

   A senki földjén legközelebb egy kékesbe hajló fehér csillag ragyogott, kettőségét csak valószínűsíteni lehetett, mivel ­­­­­mögötte lévő halványabbik távolabbi társát igencsak túlragyogta.

   A kozmikus napkelte beragyogta arcát, sisakjának szemellenzője valamelyest tompította az éles fényt, ez már a harmadik napfelkeltéje volt azóta, hogy magánya elkezdődött az óriásbolygó orbitjában. A hatalmas hajó darabjai fokozatosan terültek el, groteszk gyűrűt alkotva a felhőhatár fölött. A valamikori büszke hajó, melyet már legalább évszázada használtak a rendszeres forgalomban, biztos, hogy merényletnek esett áldozatul. A Mercury osztályú Galaxy hajó tele volt a Homo Ludens képviselőjével, akik csak arra költötték a pénzt, hogy a szórakozás és a merész kalandok koktéljaival kábítsák magukat.

…Sikerült, mosolyodott el keserűen és tekintetét a gázörvényekbe burkolt névtelen bolygón nyugtatta. Ez a jó pár köbfényév teljesen ismeretlen területként, térképészeti szempontból vakfoltnak számított, pedig alig hetven fényévnyire volt a Földtől és körülötte jól ismert tartomány húzódott. Mindenhol a Galaktikában előfordultak ilyen helyek, melyek érdektelenség vagy más egyéb bagatell okok miatt feltáratlanok maradtak.

Hééé, én a világ peremén

táncol a szívem mert szabad a tééér hahaha ;-D

Hát nem itt bent rohadok,  csodás, néha annyira áttérnék a távmunkára, de ennél a a maradi cégnél, gondolni sem lehet erre, és csak hetente egyszer benézni, igen az valóban jó lenne....

néha el nem tudom képzelni, hogy miért vonzódik anyám ahhoz a kies településhez, (ahová megint el akar menni pár nap múlva) ahol megboldogult apám haverja éli vakvágányra futott életét saját mocskában fetrengve és a múltat egyre kiszínezve, dicsőítve, anekdotázásai közben önmagával, jelenlegi helyzetével ellentmondásba keveredve, habár magával a településsel és lakóival semmi gondom nincs, és tetszik a világtól félig elzárt nyugodt légköre, de akkor sem akarok ott sűrűbben megfordulni,