A piknik
A senki földjén legközelebb egy kékesbe hajló fehér csillag ragyogott, kettőségét csak valószínűsíteni lehetett, mivel mögötte lévő halványabbik távolabbi társát igencsak túlragyogta.
A kozmikus napkelte beragyogta arcát, sisakjának szemellenzője valamelyest tompította az éles fényt, ez már a harmadik napfelkeltéje volt azóta, hogy magánya elkezdődött az óriásbolygó orbitjában. A hatalmas hajó darabjai fokozatosan terültek el, groteszk gyűrűt alkotva a felhőhatár fölött. A valamikori büszke hajó, melyet már legalább évszázada használtak a rendszeres forgalomban, biztos, hogy merényletnek esett áldozatul. A Mercury osztályú Galaxy hajó tele volt a Homo Ludens képviselőjével, akik csak arra költötték a pénzt, hogy a szórakozás és a merész kalandok koktéljaival kábítsák magukat.
…Sikerült, mosolyodott el keserűen és tekintetét a gázörvényekbe burkolt névtelen bolygón nyugtatta. Ez a jó pár köbfényév teljesen ismeretlen területként, térképészeti szempontból vakfoltnak számított, pedig alig hetven fényévnyire volt a Földtől és körülötte jól ismert tartomány húzódott. Mindenhol a Galaktikában előfordultak ilyen helyek, melyek érdektelenség vagy más egyéb bagatell okok miatt feltáratlanok maradtak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.