Az életem egy szingularitáshoz közeledik. Először még csak örvendeztem, hogy a 120 éves vén hülye, szuper-konzervatív, extra hiú kolléga, ma nem jön be állítólagos betegsége miatt, (állítom egészségesebb jó párunknál), majd felvetődött bennem, hogy növeljem a jóléti szintünket, és otthonra is eljuttassam az intersztelláris infóhálót, osztottam, szoroztam és hát végül is megengedhetném magamnak, (tiszta gáz, hogy ilyen anyagi korlátaim vannak, habár igaz ami igaz, ifjú hadnagyként én is csóró voltam, amíg egy illegális akció keretén belül fel nem fedeztem a Politechnikai Kereskedő Liga egyik ősrégi bányászati lerakatát, egy szupernehéz fémeket rejtő holdon, a csillagközi vadon senki földjén, és ez az információ egy harmadrendű maffia főnöknek egy millió kreditet ért meg.) az anyagi akadály elhárulás felett érzett örömöm rövid életű volt, az a idióta nagybátyám ki képes egy halom pénzt az ablakon kidobni, ha jut a kezébe, illetve a torkán és a kaszinókban eltüntetni, annyira nem tudott minap bánni a stimulánsokkal, hogy az a mosórongy agya teljesen kikapcsolt, és sikerült elvesztenie a házhoz és a lakáshoz tartozó azonosító kártyáit. Így gyakorlatilag megsemmisült egy védelmi vonalunk, ez nagyon lehangolt és egyben felidegesített, ki fogom rakni azt a sötét idiótát. Baz'meg, még neki áll feljebb, és képes nagyvonalúan elfelejtkezni a megállapodott anyagi hozzájárulásáról is, mivel a büdös életének fenntartása nekünk nem ingyenes. A legszívesebben a zsilip kapun lökném ki a vákuumba.
Na de elég legyen.... még megárt az egészségemnek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.