Jé, egyedül vagyok az irodában. Az, hogy egyedül dolgozom (mit csinálok?, blogot írok) tehát tényleg dolgozom, mert kb. negyed óra egy mondat, így nem lehet nyugodtan dolgozni, de most legalább egyedül vagyok, ami nem ismeretlen számomra, hisz harctéri ügynökként is legtöbbször egyedül tevékenykedtem a végtelen világűr parányi szeletét kitevő Terra Birodalom határvidékein. Annak idején azt mondtam,/ (fogom mondani), hogy ha az akkori főnökömet lecserélik egy anyáskodó típusra, aki mindenkit egyenrangúan kezel, és akár irodai munkakörbe is beosztott volna, akkor az lenne a végzetem és ott rohadok meg örökre. Na tessék, erre meg a sors iróniájából mit csinálok? Talán csak nem rohadok? Ezt próbálom úgy felfogni, mint egy végtelenül hosszúra nyúlt küldetést, aminek első részét tökéletesen sikerült véghezvinnem, és profi módon beilleszkednem ebbe a társadalomba. A szerénység és a szűziesség két jóravaló dolog, de mindkettőtől illik mihamarabb megválni a pubertás környékén. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.