Tegnap nem tudtam megállni, hogy ne vegyek magamnak valami finomságot, relative drágán. Hmm,
Tehát leemeltem a polcról egy üveg, Katalán szószban ázó kagylót...
Azok a szép idők, Chives-val az oldalamon, aki gyakorlatilag nem egy egyszerü szolga volt, hanem pilóta, testőr, szakács, majordomus egy személyben. Tökéletes (abszolút) ízlése volt, elég volt neki az emberi étkezések alapjait megtanítani, és onnantól kezdve a kulináris élvezetek nyújtásában találta meg létezésének egyik kiteljesedését. Mellékesen megjegyzem, nem is ember volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.