áhh, végre megint a saját járművemben utazhatttam, egyszerüen hihetetlen mennyire kínkeservesen lassúak tudnak lenni az alternatív közlekedési lehetőségek ebben az átkozott poliszban. Tegnap Olegék környékén jártam az északi peremnegyedben. Mire az interlokális sikló megtette az a párszor tíz kilométert, természetesen megállva minden, nagyobb népsűrüséggel rendelkező, különböző minőségü, boly, és termeszvár vagy akár betonkaptár felépítményeknél, a szó szoros értelemben lement a nap. Viszont ritkán volt alkalmam ilyen jót elmélkedni sok baromságról :) , ezzel természetesen nem akarom degradálni az egyéni közlekedést.
A természet dacol, ha az emberekről van szó, bevezettem új fogalomként a dac szépségét, és itt nem a viselkedés mintára gondolok, hanem a gének érdekes összjátékán alapuló, majd az egyénről tükröződő, akár a szépség fogalmába is bőven beleférő kisugárzást, ami azt sugallja, hogy DE! azért is, összes ellenséges körülmények dacára melyek joggal és okkal belevésődhetnének a tekintetemben, de nem sikerül , mert én olyan anyagból vagyok gyúrva
:))) , borrzasztó mi?, talán csak nem jointot eregetett a teljesen automatikus vezérlést felügyelő humán egyén ott a vezérlőfülkében és aromája árasztotta el az utasteret a légkondin keresztűl hehe
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.