- Megint csak ez az emberi mentalitás.- mondta Aycharaych. - A ti ösztöneitek úgy vannak megalkotva, hogy nem tudjátok elfogadni a halált. Maga személyesen például mélyen belül, úgy érzi , hogy a halál vulgáris, nem igazi úriember. Nem igaz?
- Talán. És maga hogyan nevezné?
- Beteljesülés.
(Hunters of the Cave / Jäger der Himmelshöhle
Poul Anderson)
Hát végül eljött a nap amikor eleget tehettem áthelyezési utasításomnak ... az elmúlt időszakot szabadidő eltöltés szempontjából is sikeresnek mondhattam, hisz a múltkor taglalt kiránduláson kívül még sikerült egy szintén rajongó kollégával eljutnom egy archívumban ahol több ezer, legkülönfélébb fajtájú járművet őriztek, de mind-mind csupa archaikus típus volt, felidézve rég letűnt korok technikai színvonalát.[őszintén szólva egy kicsit a munkánkba is vágott a dolog :-) ] Ma meg sikerült a szektor főváros galaktikus állatgyűjteményét megcsodálnunk, a múltkori nagy csapattal még egyszer összejőve egy utolsó kirándulásra. Az egyik sikló rakterében bizony az én csomagom már ott lapult. Délután aztán kiraktak a kikötőnél, egy kicsit bosszankodtam, hisz az egész hektikusra sikeredett, de végül is a lényegre koncentráltam, még pedig arra, hogy az elkövetkezendő jó pár hétre nem lesznek közlekedési gondjaim. A formaságok elintézése után azon vettem észre magam, hogy a kiutalt jármű azonosítóját szorongatom nagy izgalommal, és hagyom, hogy a mozgójárda átvonszoljon a délutáni hőségben a többszintes parkoló platformokhoz. Nem kellett csalódnom, egy Blitz Springer várt rám, majdnem olyan amivel a csajok eddig hurcolásztak, de ez egy kicsit kisebbnek tűnt formásabb kinézete miatt, hisz ez egy GTC volt és inkább illet egy magamfajta magányos ürgéhez,(mint az a családi kompakt amibe eddig minden reggel elterpeszkedhettem hátul, miközben két csinos hölgy navigálta el azt a munkahelyünkhöz). Sportos kinézetéhez ha nem is a legjobb, de nem is leggyatrább hajtóművet társították, így minden gond nélkül sorolhattam be mindig a magasabb, gyorsabb folyósok áramlatába. Mivel eleget tanulmányoztam a környék térképeit, áramlatait, így manuálisan is vígan elnavigáltam magam az észak-nyugati negyed központjába, ahol kénytelen kelletlen, de kellett egy hetet egy szállodában dekkolnom, amíg egy tisztességes lakásnak legalább a fele, a környéken fel nem szabadult. (lejegyezve: 2009.01.18)
a szervezésnek hála azért adódott elég szabadidő is ahhoz, hogy bóklásszunk a szektorban és megismerkedjünk a látnivalókkal, így volt alkalmunk eljutni az annyira nem is távol lévő Acroniára melyen egy nagyon látványos beltenger (Mare Bodamicus) és környezete egy hívogató üdülő paradicsomként várta a pihenésre vágyókat, .... retró világ, mondaná egy régebbi énem, és valóban, a part menti városka korzóján, "cutaway"be öltözött, sétapálcás, canotier fejfedőben flangáló urak mellettük napernyős hölgyekkel, akik keskeny, de hátul igencsak kipárnázott szoknyákat viseltek, amelyek tournürje a "Cul de Paris" sziluettjét követték, a csípőnél felhordott dupla fedőszoknyák pedig izgatóan susogtak séta közben. A hőségtől reszkető levegőben a víz felett egy Zeppelin húzott el méltóságteljesen dél felé. (Ekkor éreztem, hogy valóban érdemes volt a társasággal tartanom még akkor is, hogy ha kényelmetlenséggel járt az utazás, hisz a zsúfolt siklóban ötödmagammal kellett, öt fényéven keresztül szoronganom.) A beltenger nyugati horizontja mögé is átkeltünk, ahol megtekintettünk egy 45 hektáros botanikuskertet. A Maienowet szigetét kilométer magas, fennkölt gondolkodású fák uralták. (lejegyezve: 2009.01)
Ahogy ez lenni szokott, ilyen kis környezet változást sikeresen szoktam letudni.... egy aprócska kitérővel a mellékhelyiségbe[ :-D], bár ez relatív, tutira valami quantum szintű sűrűsödés miatt az ilyen helyeken mintha másképp telne az idő, így aztán meglepve bár, (de nem váratlanul) ért lakótársam óvatos érdeklődése hogylétem felől. Mikor végre kikászálódtam és összeszedve magam a pár órányi alvás után (ami pihenésnek aligha volt nevezhető), Mike felajánlotta, hogy bevisz engem, gondoltam itt nem lesz probléma a közös lakhatással, ha már az elején ilyen kedves. Meglepetésére visszautasítottam, mert szerencsére a csajokkal még idefelé jövet megállapodtunk abban, hogy jeleznek nekem amikor elindulnak, ekkor én szépen kisétálok a legközelebbi közlekedési folyosóhoz, ott aztán majd szépen felvesznek. (A rendszer működött, az ott eltöltött másfél hetem alatt nagyon kényelmes megoldásnak adódott.) (lejegyezve: 2009.01)
A lányok kiraktak egy lakókomplexum előtt, még megvártam, amíg a horizonton magasodó domb felé vették az irányt, majd megindultam az egyik lépcsőház felé remélve, hogy a sötétben sikerül a helyes bejáratot megtalálnom. Ócska bőröndöm mely sem nem lebegett, se nem irányította magát, az éj csendjében bántóan hangos görgőin gurult mögöttem. A kis előkert lámpái itt ott kigyulladtak majd elhalványultak, ahogy mozgásomat érzékelték. A mellényzsebemben lévő azonosító kártyát a bejárat érzékelte, és kitárta magát, így még keresgélnem sem kellet a megfelelő kaput. A következő meglepetés a lépcsőházban ért, még jól emlékeztem a Teamleiterem beszámolójára aki szintén járt itt anno, és tudtam, hogy a magas földszint első lakását bérelte a "cég". De akkor miért nem kommunikált a kártyámmal, se egy jóváhagyás, se egy elutasítás, de még egy semleges visszajelzés sem érkezett az ajtó konzoljától. Egy percig bután álltam a sötétben, majd spontán megpróbáltam benyitni. Elsőre sikerült, sokat nem gondolkodtam, és már toltam befelé a cuccaimat, de azért megfordult a fejemben, hogy ok-ok, jóléti állam, ide vagy oda, egy üres lakás attól még zárva kellet volna, hogy legyen. Na igen, azért megállt bennem az ütő mikor az előszoba végéből nyíló szoba ajtajában, amelyet már nagyrészt a jótékony nyúlós homályt fedett, az utcai világítás, konyhán át gyatrán beszivárgó fényénél előbukkant egy fej. Ahogy voltam, görnyedten, bőrönd fölé hajolva, és kissé ledöbbenve elrebegtem helyi nyelven egy köszönésfélét, és motyogtam valamit, "hogy zavarok-e?" .(Hát persze így visszagondolva, aligha, ugyan kérem, hajnali két órakor :D ) Aztán egy belső inditatástól vezérelve saját nyelvemen szólaltam meg, ami aztán meg is törte az enyhén nevetséges "jeget". Mint kiderült a közvetlen kollégát sem értesítették érkezésemről és számomra is meglepetés volt az ő jelenléte. Szerencsére helyből nem volt hiány, volt választási lehetőségem. Összehasonlítva az otthoni hasonló stílusú, fantáziátlan, elemekből összerakott házak apartmanjaival, jóval nagyobb, és kétszer több helyiséggel rendelkezett. Az időpontnak és az egész napos izgalmak utáni kábultságnak köszönhetően sikerült egy olyan szobát választanom aminek a kanapéját fél órás nógatás után sem sikerült arra rávennem, hogy kinyíljon, így aztán provizórikus megoldás mellett döntöttem már ami az ágyazást illette. Sajnos keresztben egy kicsit rövid volt és a karfák gondoskodtak a hullámos érzésről. (lejegyezve: 2009.01)
Végül sikeresen megérkeztünk a szektor fővárosától jó négyezer kilométerre, nyugatra lévő másodlagos ipari központ által határolt kis településre, gyorsaságunkról mindent elmondott az a tény, hogy a helyi idő szerint alig múlt hajnali két óra, pedig a kikötőt még az ottani egy óra után is alig bírtuk elhagyni. (Nem hiába hívják ezeket a Blitznek :-)] A kikötő mélygarázsának kijáratát, ahonnan a bérelt járműveket elhozhattuk, nagy okosan, a késői időpontra való tekintettel, bezárták az orrunk előtt. Annak ellenére, hogy a késői ügyfelek akármennyire kevesen is voltak, igencsak feltorlódtak a kapu előtt, de még ez sem hatotta meg a biztonsági kamerák képernyői mögött ülő egysejtű biztonságiakat. Kénytelenek voltunk a bérleti irodából szerezni valakit, aki aztán méltóztatott kiengedni bennünket, hogy végre valahára hátunk mögött hagyjuk ezt a szerencsétlen létesítményt. (lejegyezve: 2009.01)
(A kvadráns harmadik leggazdagabb, gazdaságilag igen stabil szektorába való utazásom során, két hölgy kellemes társaságát volt szerencsém élvezni .) Mire az utasszállító kompja felszínt ért velünk, már jócskán elmúlt a helyi éjfél, mivel nem kevesen voltunk rajta így még a csomagokra is várni kellett, szerencsénkre nem mi voltunk az egyetlenek a részlegünktől így aztán a tapasztaltabbakhoz csapódva mi is megtaláltuk a kikötő egyetlen még nyitva levő pultját. Hála a háttérben zajló szervezéseknek - a környéken való közlekedésünk megkönnyítése céljából- mi hárman is kaptunk egy járművet. Bár ugyan nem én feleltem a bérelt siklóért, de az adminisztratív procedúrát és a pult elhelyezkedését jól meg kellett jegyeznem, mivel nem sokára már én egyedül fogom ugyanezt végig csinálni. Hiszen az áthelyezési parancsom már a zsebemben volt, igaz csak két hét elmúltával fog életbe lépni. Ezután jött még a kincskeresés. Kihalt csarnokokon vágtunk át, mozgójárdákon siklottunk tova, és tekeregtünk egy sok szintes épületben ahol leginkább lépteink visszhangoztak aláfestve egy-egy távoli turbina sűvítéssel. Végül az egyik sarokban megtaláltuk a nekünk kiutalt járművet. Egy Blitz Springer bár kisebb volt mint pl. egy Blitz Warp, amit az egyik kolléga vidáman vett birtokba egymaga, holott mi hárman voltunk, mégsem panaszkodhattunk. Már eleve az, hogy kaptunk járművet (mivel még túl rövid ideje tartoztunk az egységünkhöz, ahhoz hogy egyáltalán ilyesmi szóba jöhessen) és nem a lokális közösségi közlekedés kényének kedvének voltunk kitéve, bizonyos előírások jótékony figyelmen kívül hagyását követelte meg - egész egyszerűen jó felettesünk volt. (lejegyezve: 2009.01)
hát úgy esett, hogy itt hagyhatom hetekre jól megszokott környezetemet, és meglátogatom Vaterlandot oly módon, ahogy arra már jó tizenegy éve nem volt alkalmam, gyorsan kényelmesen, bár nagy utazó közönséggel (elvileg, mivel bújtatott menetrendje akár félig üres fedélzetet is jelenthet, ellenben relatív olcsósága kompromisszumra kész, germániába zarándokolókat, robotolókat is utazásra csábíthat)
- ...és mit szól ehhez a XX. század? - kérdezte.
- " Hírdetem néktek az emberfölötti embert.." imigyen szóla Zarathustra. - felelte.
- Ja, igen, hallottam, hogy maga sem a Mókus-őrs tagja volt. Járatja még a Das Schwarze Korpsot?
Katedrális legendája
kösz Harrison Fawcett.
ahh érzem a kikeletet, az új kezdetekkel járó végtelen lehetőségeket, remélem a változások teljes ereje magával ránt,
új hely, új lehetőségek, hát benne van az is, mindenesetre az eddigiektől teljesen eltérő új írány és környezet, de azért kopogjuk le, vagy ne kiabáljuk el mindegy még csak 1 hét telt el,
Aktivitás számomra olyan mint a művészet. És minden művészet egy filozófiai szerszám, amivel megpróbálhatok egy kicsivel jobban a titkok mélyére hatolni.
(A Knight of Ghosts and Shadows / Schattenwelt
Poul Anderson)
...ahhoz, hogy túlélhess egy csatát, koccintanod kell az ellenségeddel...
" -(...) Soha nem láttam tigrist, és soha nem is fogok, de T-Rex-et sem láttam soha. Milyen szerepet játszik az, hogy az egyik 30 évvel, a másik 65 millió évvel ezelőtt halt ki. Ami kihalt, az kihalt.
- Ez egy brutális nézőpont.
- Brutális? Reális! (...) Hosszú távon, - mármint történelmi szempontból -, mindezt alkalmazkodásként fogják értelmezni. Egyszerűen az a pechünk, hogy mindezt épp átéljük."
vagy ahogy Bowman mondta egykoron: "Istenem, tele van csillagokkal."
A legitimitás a kormányzás gyökere és termése. Hogyan másképp tudna, a szörnyűségek és rémes hibák ellenére, érvényesülni - hogyan másképp, milyen erő jogán követelne magának lojalitást? Ha a kormányzás nem a törvények szolgája, akkor legjobb esetben is csak egy átmeneti szükségszerűség. Rosszabb esetben brutális erőszak.
- Ti emberek csordaállatok vagytok, - mondta mély basszus hangján.- Együtt olyan bátorságot mutattok, ami az őrület határáig megy. De ha senki sincs a közelben aki elmondhatná a barátaitoknak, hogy milyen derekasan helytálltatok, akkor széttöredezik a merészségetek.
- Az ösztön öröksége,- válaszolta McCormac - Az első emberek még hordákban vadásztak.
- A gyakorlás megzabolázza az ösztönt. - magyarázta a sárkány. - Nem lehetséges, hogy az intelligencia, is gyakorlatoztatható?
You can't prevent later generations from outgrowing naïveté.
So get yours, have fun, ease your conscience with a bit of discreet scoffing, and never, never make a fool of yourself by taking the Empire seriously.
a későbbi generációkat már nem lehetett megakadályozni abban, hogy kinőjenek a naivitásból...
tehát érezzétek jól magatokat, könnyítsetek lelkiismereteteken egy kis diszkrét gúnnyal, és soha, de soha ne csináljatok magatokból bolondot, azáltal hogy komolyan veszitek a birodalmat.
- Magának eleve vesztett ügye volt. Tudom jól milyen hatékony az ellenfél taktikája. Kathryn és én csak meg akarjuk akadályozni, hogy Maga még több emberéletet áldozzon fel, még több hajót.
- A kilátásaink nem voltak olyan rosszak. Éppen egy tervet dolgoztam ki...
- A legrosszabb a maga győzelme lett volna.
- Micsoda? Flandry - én is csak egy ember vagyok, én is hibázok. De mindenki jobb uralkodó lenne mint ez a Josip, aki Snelundból kormányzót csinált.
Flandry mosolya együttérzést árult el.
- Kathryn is ezt gondolja. Ő úgy látja, hogy maga uralkodónak született. Én nem tudtam és nem is akartam lebeszélni erről. Nézze, nem arról van szó, hogy igaza van vagy nincs. Akár a történelem legjobb uralkodója is lehetett volna, mégis a trónra lépése egy katasztrófa lett volna.
- Miért?
- A legitimitás elvét rombolta volna le.
A birodalom túléli Josipot. A hatalmas érdekcsoportok, az elővigyázatos bürokraták, de mindenekelőtt a birodalom nagysága és esetlensége gondoskodik arról, hogy Josip ne okozzon túl nagy kárt. De ha maga a trónt erőszakkal átveszi, akkor miért ne próbálná meg majd egy másik elégedetlen admirális ugyanezt. És még egy, és még egy, míg a polgárháborúk a birodalmat széttépik. A merseiánok és a barbárok csak erre várnak. Még maga is, barbárokat vásárolt, McCormac, és a földiek ellene vetette be őket. Mindegy, hogy hozott e biztonsági intézkedéseket vagy sem, Maga idehozta őket, előbb vagy utóbb egy lázadó felkel, aki földet ígér nekik. Akkor aztán végleg befellegzett a birodalomnak.
- Azért ezzel ellenkeznék, - próbált az admirális hadarva magyarázkodni - Egy dekadens politika újra felépítése...-
Flandry egy kézmozdulattal elnémította.
- Én nem próbálom magát áthangolni........ ......... Nem lehet dolgokat újra felépíteni amik ennyire alá vannak "aknásítva". A maga forradalma egy csomó emberéletet követelt, hajók semmisültek meg, holott, itt a határon minden egyes hajóra szükség lenne.
- Mit csináltam volna másképp? - kérdezte McCormac. -........Gondoljon bele, hogy Snelund mi minden csinált már most a szektorunkban. Hogyan kormányzott volna a Földön, ha most a győzelmet megszerezte volna.....Volt más választásunk, mint hogy a rosszat a gyökerénél megfogjuk?
- Ti radikálisok mind ugyanolyanok vagytok.- mondta Flandry - Azt hiszitek, hogy a világ kellemetlenségeinek egy vagy két oka lenne, amit elég csak félresöpörni, a paradicsomi állapotokhoz. A történelem még soha nem ment ezen az útvonalon. Olvasson csak utána, milyen szenvedést hoztak a reformerek az emberiség számára.
igen újra itt, ugyan még mindig egy gravitációs kollapszus peremén kapaszkodok, mivel az élet egy rohadt hullámvasút,(bár ezzel ugyan nem mondtam semmi újat), és néha magamon is elcsodálkozom, hogy mennyire jól viselem, azt a valószerűtlen létbizonytalanságot, ami a munkaerőpiac kitaszított fantomjainak jár, bár a "jó magaviselet"-hez minden energiámra szükségem van, és az olyan periférikus dolgokra mint a blogírás már csak elvétve jön meg a kedvem, .... mindettől eltekintve az anyagiakkal még úgy ahogy el vagyok, -most szólj hozzá- kiraknak, de azok akik tudták, ismerték, értékelték a munkádat, felkérnek, hogy ha lehet, és ha másképp nem is, de a neten keresztül maradjak velük és a juttatást is megoldották a maguk szintjén (egy az egyben), tehát abszolute a modern időkkel harmonizálva nyomatom a távmunkát/home working-ot, (kár, hogy feketén)
pofára esések ellenére sem adom fel az életvitelemet, még ha körülmények mind arra kényszerítenének,... akkor is elmegyek kikapcsolódni, ....akkor is megünnepelem nagy bulival a születésnapomat,... akkor is kiugrok Bécsbe ebédelni,... akkor is megragadok minden alkalmat, ami akárcsak egy illuzióként is, de megteremti/tovább viszi eddigi életemet, még akkor is, ha ez egy furcsa paradoxon, egy kiút nélküli dekadencia, ahogy legjobb haverom fogalmazta dzsentri világ amelyben most élek, ahh, semmi sincs még veszve ahogy Paul Muad'Dib mondaná (illetve David Lynch mondatta vele): "... shake the Universe!..."
húhú, de régen lendítettem előre ezt az akadozó blogot, pedig lenne miről mesélnem, kezdve ott, hogy hatalmas léptekkel menetelünk a legatyásodás felé, na de ne is vágjunk a közepébe, hisz az úgy kezdődött, hogy...., hm, irányt vettünk, a havas hegyek és a majdhogynem örök fagy, habár átlag 278 Kelvin, és a kalandos, merészen megtervezett túraútvonalak bolygójára, ide a szomszédba, hogy kipihenjük magunkat, mielőtt ténylegesen belevetjük magunkat az idegőrlő munkálatokba és szerencsére csak névleg, de egy kis időre, elszegényedjünk, ingatlanunk modernizálása miatt. Remélem érthető voltam :DDD
mindenesetre utaztunk jó sokat (fényéveket és sok ezer AU-t) , tapodtuk a fél méteres havat, (miközben a Föld északi részén tombolt a tavasz), tájak, városok, emberek, öhm és egyéb értelmes lények (kutyák, macskák, tehenek stb(szürkék). ja, kacsák), na meg polák és szláv telepesek. Átugrottunk a szomszéd rendszerbe is Orzeł Planetar-ra, ahol is Smok Miasto-ban ünnepi hangulat fogadott minket, mivel a gyarmati háborúk végének évfordulóját ünnepelték. Visszatérve túráztunk szeszélyes patak mentén, veszélyes hasadékok alján és oldalán, sziklákon ugrándozva, erdőn, hegyen-völgyön keresztül, jótékonyan elfáradva, és mindezt (csupán :) terabyte-okban dokumentálva.
Itthon nekigyürkőztünk a zipelésnek, akarom írni, tömörítettünk, mindent a lakás használható részébe, hogy a felszabaduló területet alávessük a modernizációnak. Szégyen gyalázat, de még egy rohadt étel replikátornak sem volt eddig megfelelő helye a konyhában, vagy éppen a fürdőszoba sem a gigawattos teljesítményt elviselő hálózatáról volt híres (eddig), a vízhatlan réteg felhordásának szükségességéről meg csak ne is beszéljünk. No de a költségek azok, amik kiűznek a világból. Hősiesen és fogakat összeszorítva figyelem nap mint nap, a kontó (hál' a galaxis nagy madarának, csupán csekély), de zsugori lelkemnek akkor is, (de őszinte vagyok) fájdalmas, zsugorodását. Első pozitiv a dologban a 9nm-es térnyerés, amit a galériának köszönhettünk. Milyen jó, hogy a régi polgárok nagyban gondolkodtak. Mi is megpróbáljuk, és úgy néz ki sikerül, ajánljuk mindenkinek......!!!
T:
- Fel a fejjel fiúk! :)
Cs:
- Amíg megvan?
F:
- Vagy azért, hogy könnyebben bújtassanak a hurokba?
...ebben az univerzumban még nyugodtan ülni sem lehet úgy, hogy ne keltsél hullámokat...
