pofára esések ellenére sem adom fel az életvitelemet, még ha körülmények mind arra kényszerítenének,... akkor is elmegyek kikapcsolódni, ....akkor is megünnepelem nagy bulival a születésnapomat,... akkor is kiugrok Bécsbe ebédelni,... akkor is megragadok minden alkalmat, ami akárcsak egy illuzióként is, de megteremti/tovább viszi eddigi életemet, még akkor is, ha ez egy furcsa paradoxon, egy kiút nélküli dekadencia, ahogy legjobb haverom fogalmazta dzsentri világ amelyben most élek, ahh, semmi sincs még veszve ahogy Paul Muad'Dib mondaná (illetve David Lynch mondatta vele): "... shake the Universe!..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.